Gyöngy: Árvalányhaj
Árvalányhaj

Árvalányhaj múzsája lettem e létnek,
harmat-hűs, elcsókolt csók íze ajkamon.
Arcom fekete selyemfátyollal fedtem,
hogy könnyeim csordulása ne látszódjon.

Gyöngyfüzérré fűzöm a pergő cseppeket,
bennük még a végtelen szivárvány ragyog.
Megannyi cseppcsoda őrzi még az álmot,
s mint lávafolyam, nyakad ívén úgy csorog.

Ha mennyei parázs hull alá pernyeként,
hamva még megtapad lélek-húromon,
pendítve érzéki, édes-bús dallamot.
Gyöngyből fűzött ékszer lettem az álmokon.

Sötét selyemfátyollal takarom szemem,
hisz' igaz ragyogás sosem volt nélküled.
Hiányod égető sebet ejt szívemen,
lassan emésztve el árvalányhaj-hitem.
3300
kandracs roza - 2013. szeptember 20. 12:47:37

Remek..gratulálok..kedves Gyöngy...Lexirózsa

3439
titus56 - 2013. szeptember 20. 06:59:32

Kedves Gyöngy!

Talán a legkimunkáltabb vers, amit Tőled olvastam, persze haikukat nem beleértve. Gratulálok.

titus56

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.