Cs. Nagy László: Esti béke
Esti béke

Fénylik bennem sok esti béke,
hűs szellő álmot játszik velem.
Az alkony mélyet sóhajtva rezdül
a vállamon csókok bársonya pihen.

Keresem magamban hiányod végét,
sziporkázva fénylesz egy csillagon át.
Nyitva felejtettem Utánad lelkemben,
távozásod nyikorgó kilincsű ajtaját.

A Hold kerek keble most fedetlen,
a madárdal csendesülve épp belepirul.
Hajnalok zsongnak vissza szívemben,
mielőtt borongós emlékbe alkonyul.

Esti békék fénylenek bennem,
leoltom lámpájukat, álmot pihenjenek.
Rezdülő alkonyok gomolygásában
csókod emlék-bársonyához tévedek.
1984
Gabriella 36 - 2013. október 22. 08:14:45

Kedves László!

Versed bársonya tovább fénylik a reggelemben.
Gyönyörűségesség!

Szeretettel gratulálok, Gabi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.