Cs. Nagy László: Az Öreg Hölgy ölén
Az Öreg Hölgy ölén
(In Memoriam Henri de Toulouse-Lautrec)

Üres tekintettel ül vállán
egy abszintba ázott gnóm gondolat,
szemlesütve kopognak homlokán
a szemforgató, hazug szavak.
Repedtsarkú kacajba feledkezve
vad kán-kán ígér álmokat,
szivarfüstös ecsetvonások
karcolnak patyolat vásznakat.
A Moulin Rouge meghág egy plakátot
a cvikker keménykalapba akad,
az Öreg Hölgy széttárt lábai közt
buján vonaglik a fürge forgatag.
Agyát beszippantja a Montmartre,
míg a Szajna álmosan kéjeleg,
lotyók álmodják álmukat
s dőzsölnek életunt részegek.
Törpe óriás lelkét felhígítja a
pohárban zölden csillogó nedű,
harminchat évet félredobó
alkoholba mártott keserű derű.
Lomha párizsi reggelen
zászlót bont egy gondolatlan gondolat
ecsettel pingálja át
az utcasarkon strihelő gondokat.
Abszintos méregmámor
foltos lepedőt terít alája,
egy utolsó szín a vásznon, tart fogva,
megremeg a sétapálca.
Párizs nem ereszt,
dölyfösen burkot repeszt
és megszületik a gondolat halála.
Meghalt Toulouse-Lautrec
4346
Lucifer - 2013. november 01. 11:42:41

Éltem, éltem és élveztem a jól ismert párizsi hangulatot. Nekem leginkább ez a két sor idézi fel a francia világot:

az Öreg Hölgy széttárt lábai közt
buján vonaglik a fürge forgatag.

Fogadd őszinte gratulációmat!

kisjankó

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.