Horváth Orsolya: Lélek katonái (2013. november)
Lélek katonái

Lelkemben tűz lobban, lángol, éget;
Kívülről látom magam, figyelem, nézem;
Köröttem csend honol, siralom;
Mégis belül egy harc tombol.

Az élet kegyetlen játék,
Múltam követ, hatalmas árnyék,
Jelenem kifolyik ujjaim közül,
Hasztalan elém tartani tükröt!

Szétfoszlik minden álmom, reményem,
Kifacsart szívem szorongatják vétkek,
Közöny, megvetés, rengeteg gúny,
Minden ember csak belém rúg!

Száműzött lettem, egy névtelen senki,
Szárnyaló lelkem földön vergődik,
Némán sírok, könnyektől fuldoklom,
Próbálok szólni, de most nem tudok!

Létem e kopár síkon sűrű homály fedi,
Kínzó magányomban tipornak bűneim,
Hangzavar közelít, háborút harsogva,
Belül a lélek katonái harcolnak!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.