Kui Janos: Bizonytalan (2013. november)
Bizonytalan

Kígyózó örömöm betölti lelkemet,
mert a zöld réteken sétálok teveled.
Az erdők, a mezők figyelik utunkat,
rosszalló széljelző ujjal reánk mutat.

Magasról néz le, és figyel másokat is,
azzal játszadozik velünk a kis hamis.
Nem élhetjük szabadon égő vágyaink,
akárcsak a repülő, fölöttünk kering.

Az erdőben makkot, a réten virágot
szedek, énekelek, dallamot nem hallok.
Végtére igazán elromlik a napunk,
szedjük-vesszük magunk, és haza indulunk.

Az öröm, boldogság ilyen bizonytalan,
oly búsan hullámzik, akárcsak egy dallam.
Gyere, fogózz belém, én megvigasztallak,
színesebb sétára holnapra is várlak.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.