M. Laurens: A zongorahangoló búcsúja
A zongorahangoló búcsúja

Nyirkos eső fátyolán át
Kopott ég, seszínű nappal,
Unott egykedvűséggel
Ködalak jő; nyűtt kalapban.

Málló vakolattól foszló fal.
Léptei tompa hangját zengi,
Macskaköves utcasarkon
Már e hang is elfelejti.

Sötét kapu homályában
Füstté válva tűnik el,
A krákogó köhécselésre
Nyikorgó utca-lámpa felel.

Hirtelen szakad le az este,
Mégsem csillagos az ég.
A korcs, nyálkás fák közt
A lámpa szikrát vetve kiég.

Vizes tetők cserepein át,
Megroskadt kémények alatt,
Hangoló kínozza a kopott zongorát,
Míg húrja végképp elszakad.

Szürke arcán fájdalom ül,
Kezével egy utolsót simít a fán,
Fejét lassacskán lehajtja,
Arcán könnycsepp: halovány.

Piszoktól szürkült ablakon,
Eltévedt esőcsepp kanyarog.
A szürke város érzéketlen.
Csak háborgó lelke jajong.

Újabb ránc jelenik meg arcán,
Szarkaláb a szemhéja alatt.
Lelkében már dallam sem cseng,
Mert örökre megszakadt.

(Pest-Buda 2012. február 7.)
3681
gyongy - 2013. november 05. 19:22:49

Kedves Miklós!
Mit is lehetne hozzáfűzni még. Lélekölelésem küldöm nagy-nagy szeretettel.
Ha a kommenteket nem olvastam volna el, akkor is érződik, hogy szinte lélekbe mar a fájdalom.
(délután már olvastalak kommentek nélkül még, de írni nem volt időm akkor még, ezért bátorkodom most mindezt leírni. Még A zongorista című film is átpergett az agyamon egy pillanatra.)

3872
M Laurens - 2013. november 05. 19:13:21

Drága katalinka !
Sohase töröld a hozzászólásaidból önmagad, mert attól válsz őszintévé és szerethetővé mások számára.

3872
M Laurens - 2013. november 05. 19:06:19

Köszönöm Éva, hogy nálam jártál, és elhoztad a szíved, hogy együtt fájjunk kicsit. Rose
Miklós

3872
M Laurens - 2013. november 05. 19:03:59

Katalinka kedves !
Ez a vers az életemnek egy olyan pillanatában íródott amikor elveszítettem valakit aki számomra sokat jelentett. A vers képeiben számomra Ő jelenik meg, és az Ő hangja és végső fájdalma, lelkének minden rezdülése. Az ő élet tragédiája maga a zongora és a hangolója is.

Köszönet az olvasásért! Rose

3872
M Laurens - 2013. november 05. 18:58:16

Drága Gabriella!
Nincs kizárva, hogy lesz hangos videó verziója is, de idén még bizonyosan nem. Köszönet az olvasásért és a jó szóért! Rose
/ Miklós /

3392
lambrozett - 2013. november 05. 18:58:02

Érdekelnek az ilyen kis történetek versben elmesélve. Igaz...szomorú, de mégis felemelő, hangulatában szinte balladai. Jól éreztem magam Nálad. Smile Köszönöm. Éva

3872
M Laurens - 2013. november 05. 18:56:10

Köszönöm szépen neked drága Mara Smile
Te örök és hűséges olvasóm vagy.Rose

1984
Gabriella 36 - 2013. november 05. 08:07:45

Remélem hangos versként is fent lesz, bár bennem már a hangodon szólt.
Ez az egyik kedvenc témám a természet mellett...
"örökre megszakadt." mégis tovább zenél mélyen bent.

Szeretettel grat. Gabi

4477
baramara - 2013. november 04. 23:14:08

Ez nagyon átjött, Miklós!
"Szürke arcán fájdalom ül,
Kezével egy utolsót simít a fán,
Fejét lassacskán lehajtja,
Arcán könnycsepp: halovány. "

Gyönyörű, fájdalmas vers...

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.