Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Cobblah Ilona: A múlt fogságában. (2009. május)

A múlt fogságában

Majd eljön a nap, mikor nem fájnak
a ki nem mondott szavak.
Az üres magányt betöltik,
még háborgó lelked tengerének
csituló hullámai,
s a remény, mi örök marad.
A fájdalomtól nincs új gondolat.
Elméd rezzenő vágyai
a múltba kapaszkodva,
e sötétség iszonyába fulladnak.

Marcangoló kín, mit érzel
vállaid összeroskadnak,
mert mázsás súlyként nyom,
az emlékiszonyat.
A görcsök arcodon nem simulnak.
Az emlékezés férge lyukat rág a tudatodon,
S míg zuhansz álomtalanul,
a kísértő múlt hosszú karjai
átfonnak, s az ész elkorcsosul.

Ébredéskor, az éjjeli gyötrelem remegése
ködös homályba hull.

De nem vagy védtelen,
az emberben az ösztön:élő erő
mi előre visz, ha itt az idő.
Vakvágányra futott, veszteglő értelem
megkérdőjelezett menekülés,
mert a belülre hullatott könnyek
gyémántfényű jégpáncélja
csak bilincsbe szorít,
s nem célzott útkeresés.

Nem vitázol – nem érzel.
Inkább pengeélre hánynád
a sorsot, de a bizonytalanság
gyötrelmes ereje már nem elég,
mert emlékképeid beborítják életed falát,
mint kopár sziklát, az elszáradt gyopárfoltok.

A gúnyos kacajjal sarkából kifordult világ, szíved apró lobbanásaival
boszorkánytáncba fog.

De ne hagyd játszani!
Ezernyi sérelme szorongó lelkednek
nem mutathat közönyt,
a még előtted álló életnek.
Ne viseld türelmesen sorsod!
Ha álmaidban boldogság nyílik,
minek gyökere már szívedből sarjad,
egy új tűz lángjáért vedd fel a harcot,
fizettél már magadból, elég sarcot.

Lángoljon a szellem, nincs megtorpanás!
A ködbe burkolt lélek
kulcsra zárt kapuját
nyissa meg a fény,
dobd le válladról a magány szőtte
reménytelenség tépett fátylát,
s meztelen tiszta hittel,
a szeretet meleg fényében
lesz erőd, tovább lépni még.

2008-07-22

Cobblah Ilona
dzsenyami
443
dzsenyami - 2009. május 19. 23:26:29

Kedves kondrakati... és Keni ... köszönöm a hosszú versemre szánt időt ... ez valóban nehéz vers ... valahol itt olvastam, hogy valamelyikőtök éjjel ír ..Smile én is...Smile csak a teljes nyugalom és csend amibe gondolkozni és koncentrálni tudok.. és ha meg van az ihlet ... szinte nem alszom amíg nincs kész a vers... így aztán éjszakai bagollyá váltam amióta írogatok Smile... ez a vers hihetettlenül megkínzottSmile szinte lázas lettem olyan izgalomba írtam ...

És örülök, hogy az érzések amik végig követik a verset hatással vannak az olvasóimra... mert hát azt hiszem minden írás lényege ... hogy eljusson az üzenet amit az író átadni akar ..

Szeretetteljes üdv nektek
Ilona

298
keni - 2009. május 14. 10:29:00

Kedves Ilona !

Versed messze túláradó és igazi elszántsággal és hévvel kitörni vágyó leíróan megdöbbentő folyamat.

Egy szinfónikus zenekar - megszólalásához hasonlít, mely drámai hangszereszközeivel és hangjegyeivel - szólaltatja meg a sorsunk nagy és szinte összes kérdését. Olyan mint a Sorsszinfónia...
A végén lassan lezeng, és csendesül a lázadó vihar, és megjelenik a béke égi reménye egy élhetőbb, boldogabb élet után - reménykedve...

Meghatóan én is többször átrágtam magam a szóképeiden, mely meg a képszőművészet, - Munkácsy sötét képábrázolásait idézte elém...

[b]Nagy Tisztelettel Gratulálok !
Szomotú, igaz és mégis szép volt...[/b
]
Kenéz István Wink

227
kondrakati - 2009. május 12. 14:55:06

Különböző érzéseket szólaltatsz meg a versben, mélyen átérezhető és megrázó. Csodálatos, ahogy végig viszed az olvasót az első megrászkódtatáson át, a reményig.

443
dzsenyami - 2009. május 07. 23:46:07

Kedves olvasóim...Ferenc.. Timóca...Zsuzsanna...
igen... az utolsó versszak a pozitív befejezés... mert a remény nem veszhet el soha az ember életéből, az összes többi pedig a címet hivatott kifejezni, nyomatékosítani.egy szomorú történet adta a vers ihletét ...

Ismerősöm elvesztette gyermekét és unokáját egy autó balesetben ... a fájdalom, az emlék még évekig megbénította az ő életét is...ezt az érzést próbáltam e versben érzékeltettni...
köszönöm hogy olvastatok ... szeretettel
Ilona

230
Torma Zsuzsanna - 2009. május 05. 08:39:34

Kedves Ilona!
Nekem is tetszik a versed, és nekem is az utolsó versszak a legjobban! Az emlékek súlya alatt néha görnyedezünk, de hittel és bizakodással mindig tovább tudunk lépni.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

443
dzsenyami - 2009. május 04. 00:22:30

Köszönöm hogy olvastál. kedves Sheldon.. igen ez is hosszúúú mint általában ...Smile ha egyszer elkap a kerékSmileSmileSmile
örülök hogy tetszett...
Sajnálom hogy a rendezvényen nem sikerült szót váltanunk ... mire kibogoztam ki vagy ... eltüntél valamerre... de legközelebb bízom sikerül..
szeretettel
Ilona

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.