Cs. Nagy László: Főnix
Főnix

A fájdalmak dűnéit magam mögött hagytam
s zajló vizek cseppjeit ízlelem.
Hervadt ligeteken reményt keresve jöttem,
mint sötéten cseppenő félelem.
Folyókba fojtott könnyeim elültek,
madarak röptén feledni tértek.
Fájó holdarcom a Nap tüzébe ástam,
szemeim főnix-halált remélnek.
Lelkem szép koszorúját újra felemelem,
hajnalos fények közt ringatom.
Fátyolos Áve Máriák fohászos hangját
már mélyen, belül hallgatom.
Kitárt ablakom álom szivárványt lehel,
a falon szikrát virágzó rejtelem.
Apró párafoltokkal némán ölelve,
mindig társként bandukolsz velem.
Már talán hiszek minden csendnek,
a bánat még homlokomon feszül,
de elül lassan tavamnak hullámverése
s lassú, örök fodorrá szenderül.
Tovább cipelem, de csak lélek-súlytalan,
szomorú színeit hűs patak simítja.
Hagyom fodrain csillogni a fényt örökre
és főnix lángom mindig beragyogja.
3439
titus56 - 2013. november 18. 15:56:00

Kedves Gabi!

Mélységes köszönet értő soraidért.

titus56

1984
Gabriella 36 - 2013. november 18. 11:51:25

Kedves Titus!

Meghatottan olvastam soraidat, mély átérzéssel. Belső béke, elfogadás, szárnyalni vágyás, megújulás, remény...

Gyönyörű. Szeretettel grat. Gabi

3439
titus56 - 2013. november 17. 16:20:18

Kedves Katalin!

Ismereteid irigylésre méltóak e témakörben. Köszönöm, hogy olvastál.

titus56

3439
titus56 - 2013. november 16. 11:53:14

Kedves Éva!

Igazán nagy-nagy köszönet jár, már-már "irodalomszámba" menő soraidért. Mindig elcsodálkozva és egyben meglepve olvasom meglátásaidat s egyben tisztelettel jelentem, külön polca van hozzászólásaidnak a "könyvtáramban". irigyeltem mindig azokat, akik prózában is mívesen képesek kifejteni különös belső látásmódjukat.

Köszönöm: titus56

3392
lambrozett - 2013. november 16. 11:32:35

Ismét "megcsíphettem" (mert engedted) egy piciny darabot a bensődből. Smile Nos, nem mondhatnám, hogy leegyszerűsíted magad azért, hogy minél többen lássanak. De nem is baj! Így van rendben. Nekem (az olvasónak) az a dolgom/dolgunk, hogy kibontsuk/megismerjük a világodnak minél több szegletét.
Egyre inkább tetszik, amit találok a csomagolás alatt/között. Smile Szeretettel. Éva

3439
titus56 - 2013. november 15. 22:42:18

Mindhármótoknak, András, Rózsám, Miklós, szívből köszönöm.

titus56

3872
M Laurens - 2013. november 15. 17:39:59

"Lelkem szép koszorúját újra felemelem,
hajnalos fények közt ringatom.
Fátyolos Áve Máriák fohászos hangját
már mélyen, belül hallgatom."
-
Kedves László, ismét sikerült megfognod e verseddel.
Őszinte elismerésem!
/ Miklós /

3300
kandracs roza - 2013. november 15. 14:15:02

Kedves Lászlóm..szép ám fájdalom szülte lángolás ez a versed. Gyógyuljon már meg a lelked. Szeretettel Rózsád.Rose

3135
Szers Andras - 2013. november 15. 11:01:11

Az egész vers egyfajta lángolásként értelmezhető, de inkább a fájdalom, szomorúság és emlékezés lángjai ezek számomra...

"Már talán hiszek minden csendnek,
a bánat még homlokomon feszül,"

Gyönyörű gondolatokkal, képekkel teli vers!

Nagyon tetszett

Üdv, András

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.