Cs. Nagy László: Érzem e majd
Érzem e majd

Vajon érzem e majd
ha nem ül bánat lelkem oszlopán?
Ha majd elkerül a könnyű lét.
Ha majd szitáló esőként
hull hajamra
a végérvényes egyedüllét.
Ha majd ráncaimban
már nem ül a múlt
s nem cipel időtlen időt.
Vajon érzem e majd
az utána eljövőt?

Vajon érzem e majd
ha körülfog magányos árvaság?
Ha majd szétfoszlik az utolsó kereszt.
Ha majd álmos fátyolként
borúl vállamra
mi többé nem ereszt.
Ha majd átszúrja levegőburkom
a hegyes krisztustövis
s a sors átüti rajtam az utolsó szeget.
Vajon érzem e majd
az elszálló leheletet?

Vajon érzem e majd
hogy eljött az utolsó stáció?
Ha majd békéssé válik a belső Golgota.
Ha majd vájt gödörbe állítják keresztem
és én lassan elérek oda.
Ha majd imára kulcsolt ujjam
belső börtönömön lesz a zár
s börtönőröm magam leszek.
Vajon érzem e majd,
ott bennt mit teszek?

Vajon érzem e majd
ha egyszer csendben meghalok?
Ha majd elenged végül a lét.
Ha majd eddigi, számtalan vétkem
még egy utólsót vét.
Ha majd a vándorútról
tékozló fiúként,
hajdani éltem bűnbánattal hazatért.
Vajon érzem e majd,
aki voltam, élt?
3439
titus56 - 2013. november 23. 20:59:04

Köszönöm Miklós, hogy elmélkedésemnek olvasója és értője voltál.

titus56

3872
M Laurens - 2013. november 23. 20:45:36

"Vajon érzem e majd
hogy eljött az utolsó stáció?
Ha majd békéssé válik a belső Golgota.
Ha majd vájt gödörbe állítják keresztem
és én lassan elérek oda."
-
Igen ! Igaza van az én kedves Germain barátomnak.
Én is itt érzem a vers súlypontját.
Gratulálok hozzá !
/ Miklós /

3681
gyongy - 2013. november 20. 21:38:30

Kedves Titus!

Nem biztos, hogy most ezt a témát vágytam olvasni, de meglátva itt felül versedet, persze, hogy nem tudtam kihagyni.
Még erről a nem éppen kellemes témáról is olyan megkapóa, lélelbemarkolóan, és már-már szinte mégis megnyugtatóan írsz, hogy bámulat.
Szóval nem találom a szavakat.
"Vajon érzem-e majd" - nincs rá válasz.
Szeretettel olvastam versed: gyöngy

3439
titus56 - 2013. november 20. 20:50:54

Kedves Germain!

Olvasva bemutatkozó riportodat s megismerve belőle személyiséged és ismereteidnek egy pici szeletét, igazán nagyra becsülöm elemző soraidat.

titus56

3439
titus56 - 2013. november 19. 16:40:20

Kedves Gabi!

A befelé "elhalkulásban" mindig könnyebb meghallania válaszokat. Köszönöm.

titus56

3439
titus56 - 2013. november 19. 16:39:06

Kedves Viola!

Igazad lehet, egyszer mindannyian kapunk választ kérdéseinkre.

titus56

3439
titus56 - 2013. november 19. 16:37:44

Rózsám!Rose

Köszönöm, hogy velem gondolkodtál.

titus56

1984
Gabriella 36 - 2013. november 19. 16:17:55

Kedves Titus!

Megrendítő versed méltó komolysággal, egyenes háttal halad, nem kímélve minket, akik hasonló kérdéseket teszünk fel, s lassan elhalkulunk hátha válasz is érkezik.

Szeretettel grat. Gabi

277
farkas viola - 2013. november 19. 15:02:20

Kedves László!

Nagyon komoly vers a lélek mélységeiből, amely mindannyiunkban keresi a válaszokat. Majd meglátjuk.

Szeretettel gratulálok: Viola

3300
kandracs roza - 2013. november 19. 13:47:31

Kedves Lászlóm...sokunk által felvetett gondolatokat feszegetsz versedben. Én úgy gondolom..érezni nem fogod,de látni igen. Szeretettel olvastalak. Rózsád

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.