Cs. Nagy László: Hittem
Hittem

Én balga, hittem, hogy nyitva az ég,
és kékjén tükrözik’ vissza a tenger.
Hogy ezer pillanat-aranyba mártva
a kettő közt felragyog az ember.

Hogy kinyílva, suhogó lélekkel,
együtt szállhat a röpke’ széllel
és megmártózva kékségek habjaiban
a mindenség, majd titkokkal kibélel.

Hittem, hogy kezem a kezedben,
majd egyszer „kandallós” otthonra lel
és kérdő tekintetemre „halk-szavún',
parázst ragyogó tekinteted felel.

Hittem, hogy testvéreim a kövek,
hogy barátom lesz a szunnyadó avar
és ázott hajunkon a csilla’ fény
majd szívünkben melegedni akar.

Hittem, hogy titkunk időtlen-örök
és a hajnal azt ki nem fecsegi,
hogy látomások ringó fátyol-ágyát
csak bőrünk fényköntöse fedi.

Hittem, hogy tudod mit gondolok
és mit gondolok, Beléd merül,
mert azt hittem ha egyszer kimondom
szárnya kél és suhanva elrepül.
3439
titus56 - 2013. december 09. 18:36:03

Rózsám!

Megmelengetsz! SmileRose köszönöm.

titus56

3439
titus56 - 2013. december 09. 18:33:29

Kedves Varázsló!

Első olvasatra belevigyorogtam magamba, a feladott magas labdán, elképzelve hogy motoszkál majd a fejekben: lehet nem is "férfi"! MINDENKIT MEGNYUGTATOK! Cool


De félre az önvallomással. A nemrég folytatott ragrím polémián felbuzdulva, igyekeztem kerülni az eleve adódó, odatolakvó megoldásokat és mindezt úgy, hogy megmaradt az eredeti gondolatokon belül a vers. Őszintén? igen nagyra értékelem soraidat és köszönet érte.

titus56

3300
kandracs roza - 2013. december 09. 18:32:17

Kedves Lászlóm...nincs rá szó más..csodás. Minden nő vágya e vallomás. Szeretettel Rózsád

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.