Cs. Nagy László: Hozzám varrt az élet
Hozzám varrt az élet

Lángoló öltéseiddel varrt hozzám az élet
s kihímezte magány-foltos sorsomat.
Színesre öltött bennem minden fehéret,
férceimen a szivárvány ragyogva égett,
lelkemre tűztél lámpázó' szentjánosbogarat.
Megstoppolt létemre fényedből varrtál inget,
megfürödtem és ünneplő-Beléd öltözöm.
Tűfokodon átszövöm ez életnyi képet,
szívemre símúlt inged ezerszer megéget,
sebeimre mosolyod cseppjeit öntözöm.

Szakadt gombjaim szíved cérnája tartja,
átvarrtad rajtam aranyszállal szőtt Napod.
Belém csimpaszkodik mintád ezer karja,
meztelenségemet szabásmintád takarja,
de térdem kopott foltjait meghagyod.
Már felejtett mintáid rám pazaroltad
s ünneplőmé csordult kezed nyomán.
Fájó szívverés-ingem vasalatlan hagytad,
gyűrődéseit sajgón bőrömre varrtad,
vérem rubinja átvöröslik a tű fokán.

Szépségeid mégis magamra öltöm,
ingem alatt volt énem megremeg.
Körbeölel fojtón e rám-szabott börtön,
kint-rekedt magam idebent köszöntöm,
tükörben látott magamról fényem lepereg.
Voltam én is emberből kifaragva,
mikor öltéseiddel hozzám varrt az élet.
Ruhám szaggatta sorsom haragja,
de mindenem Belőled lett újra kivarrva,
belém hímezve minden felhőnyi szépet.
3439
titus56 - 2013. december 13. 15:29:33

Rózsám!

Rose

titus56

3300
kandracs roza - 2013. december 13. 14:45:28

Kedves Lászlóm...értem ,érzem. nem kommentelem..Szeretettel Rózsád

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.