Tóthné Földesi Ilona: Kalandozás
Kalandozás

Tékozló bolygók világító
fényében araszol a hold.
Ki tudja merre kóborol
a korommá feketült hullócsillag,
éj nyakán szánandó kolonc.
Alkonyi széltől nyirkosan
didergek a perzselő hidegben.
Felkérhet táncra egy vadidegen
rongyos képzelet, lágyan suhanva
mindenre készen állok!
Nincsen zsabó páncélingemen,
dekoltázs, ékszerek.
Képzelet ölében szeretkezem,
mint hullócsillag sötét éjjelen.
S ott legbelül ártatlan kacajjal
ujjong a javíthatatlan gyermek.
Aprópénz cseng e tükrös teremben.
Darabokra hull a fény a sötétben.
3649
Oroszlan08 - 2014. január 19. 15:02:00

Kedves Alfonzina!

Köszönöm a soraidat. Próbáltam párhuzamot vonni a képzeletem és a gyermeki tisztaság közé.
Lehet, hogy nehéz képeket sorakoztattam fel, de ott benne van a valóság.
Köszönöm, hogy nálam jártál.

Szeretettel üdvözöllek: Ica

3652
zina - 2014. január 19. 00:51:44

Nehéz képek, nyomasztóak. Mondjuk, hogy ahol a gyermeki őszinteség van csak jelen, az az igazi világunk, s a másik a képzelet. S akkor versed végén darabokra hull a sötét a fényben...
Smile

3649
Oroszlan08 - 2014. január 15. 20:24:28

Kedves Gabi!

Mindig örülök , ha olvasol, jól esik kedves gratulációd.

Szeretettel üdvözöllek: Ica

3649
Oroszlan08 - 2014. január 15. 20:21:17

Köszönöm Éva a kedves soraidat.
Sokszor utazunk képzeletünk világában, ahol a gyermeki őszinteség van csak jelen.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Ica

1984
Gabriella 36 - 2014. január 15. 09:40:14

Nagyon tetszik a versed, még elolvasom majd. Megható, őszinte gondolatok, a szép képek, ellentétpárok izgalmassá teszik, szívbe markoló...

Szeretettel gratulálok. Gabi

3392
lambrozett - 2014. január 14. 23:51:19

Igen, remélhetőleg ott legbelül...örökké gyermekek maradunk/maradhatunk. Pajkosak, kalandozók, szelesek (rám mindig ezt mondták gyermekkoromban Smile ), akik sosem fáradtak egy-egy utazásra, mégha csak képzeletben is. Az utolsó gondolatcsokor tetszett leginkább. Wink Szeretettel. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.