Cs. Nagy László: Megtagadtalak
Megtagadtalak

Uram, ó hányszor megtagadtalak
s bújtam előlem, rettegve magam.
Nehéz köveken, jövőmet-félve alszom,
képem tükrödben oly bizonytalan.

Mint cseppkövek, csak lassan növök,
Hozzád felérni, sorsom halogatom.
Vérző oldalamon Téged tapintlak,
töviskoronámon Te vagy az irgalom.

Elhalkulsz bennem s csendre intesz,
így leszel magamban örök érthető.
Lepleddel befeded gyarló vacogásom,
ismersz, Veled vagyok sebezhető.
3652
zina - 2014. január 17. 14:28:52

5*! főleg az utolsó versszak tartalma miatt Smile

3872
M Laurens - 2014. január 16. 23:22:31

Egy pillanatra elbizonytalanodtam az első strófánál: "s bújtam előlem, rettegve magam.",de úgy gondolom értem a gondolatmenetedet, és ha jól értelmezem akkor az inverzió ilyetén alkalmazása megfelel a vers mondanivalójának.

Gratulálok! / Miklós /

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.