Cs. Nagy László: Éjszaka a temetőben
Éjszaka a temetőben

Hűtelen csendek születnek a zord árnyékvilágban,
míg szép, csapongó fényekben álltam, halálra váltan,
hátamnak támaszkodtak némán a szürke tegnapok,
hulltak eleven esőként perzselő emlék-magok.

Az éjszaka szép szava ringott egy szürke bozonton,
irgalom-tengerré szelídült a Holdon, egy ponton
ásító, vontatott-sárga, jegekbe mártott fények
feszültek egymásnak, mint hajdan bűnök és erények.

Halkan osonva táncolt egy ébredő, puha árnyék,
fejfákra roskadó éj-födte játék, mint a szószék,
hol sorsokba merített fekete fátylak tanyáznak
és keservek, kristályos, hideg verítékben áznak.

Majd megszületett és csikordult a hajnali égbolt,
sírba szállt újra mi rég volt, s a lusta vén Hold
fejét lehajtva még halványan-derengőn ballagott:
imáim visszhangjaként csendes magamban álltam ott.
3439
titus56 - 2014. január 28. 20:05:03

Köszönöm kedves Icu!

titus56

524
BogIcu - 2014. január 28. 20:00:08

Kedves Titus!

Gyönyörű!
Őszinte gratulációm, szeretettel: BogIcu

3439
titus56 - 2014. január 28. 15:35:25

Csók, ózdi Rózsa(szál)Rose

Örömmel látom, hogy Újra itt és köszönöm.

titus56

3439
titus56 - 2014. január 28. 15:34:03

Kedves Barna!

Örülök jöttödnek és megtisztelsz soraiddal. Köszönöm.

titus56

3300
kandracs roza - 2014. január 28. 10:33:57

Veled voltam...éreztem érzéseid. Rózsád

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.