Cs. Nagy László: Visszakérem az életemet
Visszakérem az életemet

Visszakérem az életemet Tőled,
hogy legyen valami semmim nekem.
Még éjszakát álmodok Belőled,
virradat fényét egemről letépted,
a semmi játszik életet velem.
Igazat hazudok semmi-magamnak,
titkokat suttogok szellőkbe, vigyék.
Már csak olcsó szavak rohannak,
megpihenni szárnyaimon, ha vannak,
magamban fáznak hangtalan zenék.

Mily sokká lett e morzsányi semmi,
mégis, mégis e sokat is Neked adom.
Jó volna magamból szavakat csenni,
kósza szelekben hangtalan üzenni,
máimban vergődik semmi-holnapom.
Ajkamra cseppennek még a szavak,
felforrt álmaimban tudom mit jelentenek.
Vöröslő hajnalon kifosztott javak,
kiáltó csendekbe zuhanó jaj-patak,
hitem foszlányai semmimbe rejtenek.

Hát őrizd e semmi, semmi-értékeit,
elfér tenyered kis, meleg szögletén.
Álmok gyötörték semmivé képeit,
üressé visszhangzott lélek-termeit,
még ott vagy semmimnek köldökén.
Még rózsafüzért patakzol bennem
és félem még hitem békéjét feledni.
Égve-hagyott Magadban semmivé lennem,
magamban cipelem semmi-keresztem,
vágyom visszakapottamat Benned eltemetni.
3681
gyongy - 2014. február 18. 22:01:52

Titus ez egy nagyon nehéz vers, de gyönyörű.

Érzésem szerint az utolsó három sor vívódásaid koronája:

"Égve-hagyott Magadban semmivé lennem,
magamban cipelem semmi-keresztem,
vágyom visszakapottamat Benned eltemetni."

Zsermen kommentjét olvasva azt hiszem illik most elhalkulni. Szeretettel: gyöngy

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.