Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Minden ott maradt ami volt neki,csak Őt lopta ki valaki
Minden ott maradt ami volt neki,csak Őt lopta ki valaki

Minden ott marad ami volt neki
csak Őt lopta ki valaki
Elvitte tőlünk hirtelen
Nem kérdezett senkit sem.
E képet nézve hallom
szavát,
szinte látom jellegzetes
mozdulatát
Elmélázok itt egy kicsit
és minden ébredezik
Meglendül a függöny
és Mama elindul
Konyhába érve sarkon fordul
na hozzad csak ide
a zöldséget..............
Pucolom én,
valamit én is tehetek.
És mesél és mesél és magyaráz
hallgatom ízesen ejtett szavát
Mesél a múltról
A táncoslábú lányról
Ki Ő volt hajdanán,
Kenderesről,
a befagyott Tiszáról.
Anyjáról,Apjáról
az egész családról
hol ő élt,ahol ő is volt
fiatal lányka
ahogy papa megismerte
és ahogy eltemette
Dicséri fiait és mindenkit
aki nincs jelen
Rosszat nem mondott nekem
senkiről sem
Majd mikor elfáradt
elbóbiskolt az asztal mellett.
...........................................
Már csak a képeket nézegetjük
Szeretettel simítjuk az ágyat
végig ahol feküdt
Amíg tehetjük.
Jó volt így mellette ez az élet
idézzétek fel ti is egy pillanatra
az elmúlt éveket
Libbenjen fel nektek is
a függöny az ajtón,
legyen minden olyan
amilyen egykoron volt.

Kondoros.2013-aug.25.
4694
Rzsike - 2014. február 24. 21:18:29

Köszönöm szépen.Fájdalmas elmúlások sorba jöönek és fájnak.
Megnyugvást Neked Marika.

4384
simamama - 2014. február 24. 20:21:32

Kedves Erzsike!

Nagyon megható verset írtál, az én Anyukámról is szólhatna,akit nemrég veszítettem el, nagyon köszönöm neked!!!

Szeretettel:

Marika

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.