Cs. Nagy László: Mikor még álmodtam
Mikor még álmodtam

Mikor álmodtam még lelkesen, éjjelente,
halványan sarokba bújtak a neszek.
Csendszagú csendek lapultak bennem
s csodálkoztam, hogy még álmodni merek.

Mint csepp az üvegen, gördült az éjszaka,
kavargott magamban minden, jósolhatatlanul.
Mit egyedül felcipeltem lelkem padlására,
ébredve dohos lett. Az ember mindig tanul.

Azt a kevés mindent' akartam megmutatni,
mi térképemen üres domborzat csupán.
Pedig patak, erdő, ég, szalajtó ösvény,
napodtól, redőnyöm csíkja szívem falán.
3300
kandracs roza - 2014. március 07. 14:50:52

Ez az én Lászlóm verse...csodás. Álmodj még sokáig. Szeretettel Rózsád

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.