Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Júniusi hajnalon
Júniusi hajnalon

Nem a hajnalra ébredtem
Anyám halk zokogása keltet fel
Tudta,hogy mennem kell
Ő sem marasztalt,az idő jött el.
Csak néha láttam sírni titokba
Arcát kötényébe rejtve és nem mutatva
De ezen a hajnalon egymást ölelve
Úgy mintha már mindennek vége lenne
Oly nehezen búcsúzott a pillanattól
Mint az őszi fák a hulló lomboktól
A kendője alól kiszökött ősz haj tincsek
Arcára borulva védték a csorduló könnyeket
Majd mosolyogva ránk nézett:
Ha eljött az idő ,hát menjetek
És integetett, a hosszú fasor végéig
Ahol megálltunk ,és vissza néztünk
A kicsi tanyára és édesanyámra
Kezünkkel szívet rajzolva üzentünk
Mindent köszönünk.
Majd robogott a vonatunk
A júliusi kora nyári hajnalon
Az ablakon kinézve nem láttam
Semmi mást ,csak anyám könnyes arcát.
Máig itt él bennem az a hajnal
Ezer arccal követ,hol sír,hol meg nevet
Hol fogja a kezem,hol meg elenged
Már szeretlek Te július hajnal
Velem voltál minden bajban
Mert nem búcsúztunk azon a reggelen
Kísérőm lettél egy hosszú életen.

Kondoros.2014.március.2. 2óra.02.
4694
Rzsike - 2014. március 11. 21:48:09

Ezek az elgondolkodtató emlékek adják kezünkbe a tollat,vagy az ecsetet,másnak a hangszert.Köszönöm kedves szavaid:Rzsike

4694
Rzsike - 2014. március 11. 21:43:49

Köszönöm szépen Erzsi a szavaidat.
Biztatás az jó.
Ez a hajnal valóban itt él bennem,velem.Jó nekem itt.Smile

4622
Simon Erzsi - 2014. március 10. 08:00:18

Kedves Erzsike! Sírás nélkül nm lehet elolvasni gyönyörű versedet. Hasonló emlékek azt hiszem sokak
szívében élnek.
Szeretettel gratulálok. Örülök, hogy itt vagy.
Erzsi.

4736
Hespera - 2014. március 09. 21:16:24

Szép, elgondolkodtató emlék idéződik fel ebben a versben.
Igen, vannak emlékképek, amelyek egy életen át elkísérnek!
Hespera

4694
Rzsike - 2014. március 07. 22:32:54

Júliusi hajnalon ! Ez lenne a címe.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.