Cs. Nagy László: Este
Este

Felhajtja gallérját lassan már az este,
s a csillagok belesnek a semmi ablakán.
Ólmosan ereszkedik a sötétség vétke,
és foltok tolakodnak a végtelen abroszán.

Zajokban fuldoklik még a fürge város,
a híd alatt tünékeny csendek osonnak.
A folyó, mint süppedős-puha vánkos,
tükröt mutat az andalgó öngyilkosoknak.

Az ablakok mögött álmodni készül a világ,
és visszhangot csöpög egy ócska csap.
Valami nyikorog, mit tegnapi rozsda rág,
s az utca fején megbillen a neon-kalap.

A külvárosban már szuszog a vak-sötét,
sietve elhaltak a hamar- igyekvő léptek.
Egy gyárkémény karcolja a Hold köldökét,
és imát mormolnak az összecsomózott vétkek.
3439
titus56 - 2014. március 16. 14:39:59

Kedves Gabriella!

Igaz, nehezen követhető nyomon az írói szándék, de hát ez már csak így van, de az "andalgó" kifejezés pont a még el nem határozottságra próbál utalni, ami még nem véresen komoly, csak amolyan kósza kortünet, és a "tükör" képes fordítva láttatni, szembesíteni az értelmetlennel. Köszönöm, hogy olvastál.

titus56

1984
Gabriella 36 - 2014. március 16. 13:42:11

Gyönyörű ez a vers. Az öngyilkosok képe pillanatra ugyan visszarántott a nehéz terhekkel megtűzdelt, mégis "mesés" andalgásból, de akkor is elvarázsolt.

Szeretettel gratulálok: Gabi

3439
titus56 - 2014. március 14. 19:40:38

Éva kedves!

Kicsit már nem a mai világ, de mégis, kicsit nem észrevevő, de mégis, kicsit máshová néz, de azért látó is. Köszönöm.

titus56

3439
titus56 - 2014. március 14. 19:39:08

Kedves Katalin!

Köszönöm értő és szakszerű szemmel is belelátó olvasásodat.

titus56

3392
lambrozett - 2014. március 14. 19:30:50

Olyan, mint egy andalító mese. Smile Rám nyugtatólag és békét sugározva hat - az andalgó öngyilkosok ellenére Wink. Kedvelem ezt a versedet is. Szeretettel. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.