Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Hazafelé
Hazafelé

Köd tenger alattunk
s előttünk,
ahogy haladunk
az úton
hazafelé a buszon.
Fejünkben, lelkünkben
egy pillanat alatt
megváltozott
minden
egy napon,
és hallom még
mindég,
ahogy mondod és
mondod a nem jó
híreket,
ami nagyon rossz
Neked,nekünk,
úgy
mindenkinek.
Majd elcsendesedünk,
és reménykedünk.
Kezünket imára
kulcsoljuk,
és kérjük
Istenem,ezt ne
Ne add ezt nekünk.

Kondoros 2013.október 10
4694
Rzsike - 2014. március 27. 15:37:33

Sajnos elég sok rossz történt mostanság velünk.
A reménysugár itt van,csak még nem tudok felejteni.De várom,és írom.
Üdv Rzsike

4005
zelgitta - 2014. március 25. 22:22:31

Ez is egy szép vers, aggódó hangulata ellenére...de még mindig keresem a reménysugarat.

Elismeréssel mégis
Brigitta

4694
Rzsike - 2014. március 19. 21:01:35

Köszönöm Viola.Smile

277
farkas viola - 2014. március 19. 17:41:34

Kedves Rzsike!
Én is Veletek utaztam a buszon, tetszik a versed.
Szeretettel: Viola In Love

4694
Rzsike - 2014. március 19. 12:01:47

Nagyon várom a békét a szivekbe és úgy mindenütt.Olyan nagy nagy csend kellene,és szeretet.Köszönöm Ha tetszett Erzsi.Ölellek :RzsikeRose

4622
Simon Erzsi - 2014. március 19. 10:15:52

Kedves Erzsike!
Én is ott érzem magam a buszon, és félek, az utcára már ki nem lépek...
s, talán még, lesz egy kis béke.
Szeretettel üdvözöllek a "szép, alföldi tájban",
Gyermekkoromat én is ott éltem. Erzsi

4694
Rzsike - 2014. március 19. 09:10:35

Köszönöm Hespera.
Ott volt a halvány reménysugár,ami azóta eltünt.Befogadta őt a végtelen.
Rzsike.

4736
Hespera - 2014. március 18. 19:13:24

Kedves Rzsike!
Elszoruló szívvel utaztam veletek most a buszon, ahogy olvastam versedet.
Megérintő.
A pillanat fájdalmát fejezk ki soraid, és mégis, a végén van egy halvány reménysugár abban, ahogy imára kulcsolódnak a kezek.
Gratulálok versedhez.
Hespera

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.