Bieber Mária: Igen, igen vagy nem, nem
Igen, igen vagy nem, nem

Tavaszodik már az erdő,
harsány madárnóta szól,
és a zsenge, friss füvekkel
a roskatag hó alól
itt is, ott is szűzfehéren
kibúvik a hóvirág,
fűvel-fával örvendezni:
közeleg a jó világ!

Parány szirmuk meg-megrebben,
mint megannyi pilleszárny,
és a napsütötte tájról
egyszeriben minden árny,
minden cudar téli rémség,
szívet tépő fájdalom
színarany derűvé foszlik.
S az ébredő ágakon

kiserkenő rügybimbókat
becézgető enyhe szél,
mintha fülbe titkot súgna,
olyan csendesen beszél
a bokrokkal és a fákkal,
gyönyörű a délután,
s talán közös álmot szőnek
most a zordon tél után.

Egy fatörzsnek döntve hátam
hallgatom a szél neszét,
mint a lélek tiszta csöndjén
átszüremlő szép zenét,
mint angyalok muzsikáját,
mennyei harmóniát,
s érzem, hogy a lelkem mélyén
kinyílik egy hóvirág.

Nem is virág, hanem inkább
egy törékeny, szép remény,
mely száz kétség ellenére
is végtére még enyém,
épp csak hóvirágsziromnyi,
olyan gyönge, sápatag,
mintha volna éjsötétben
gyertya halvány lángja csak.

És az Isten a tudója,
hogy ellobban hirtelen,
vagy erőre kapva mégis
felragyog majd szívemen,
hogy egészen elborítson
holtomiglan s túl azon,
Valakiért, Kinek szívem
örök zálogul adom.

Lehunyt szemmel figyelem csak
a tavaszos fák alól
a táj minden rezdülését,
hátha Isten válaszol:
hátha üzen egy fűszállal,
a friss széllel vagy talán
a Nap aranyzáporát ma
áldásként hullatja rám.

A semmibe fogódzom már,
hajszálon függ életem,
vagy ezt hívják kegyelemnek,
mikor Isten végtelen
szeretetén kívül nincs más,
és siketen és vakon
hinni kell a hihetetlent,
s bízni, míg egy szép napon

elválik a fény az árnytól,
és a tiszta, nagy csendben
megszületik majd a szó is:
igen, igen vagy: nem, nem.
De addig még, Uram, százszor
és ezerszer hangtalan
imát mormoló ajakkal
kiáltok fel: halld szavam!

Értünk átszúrt Szent Szívedbe
ajánlom ma szívemet,
s reménytelen reménységét,
mint egy féltett kincsemet,
úgy adom át, mindenestül,
legyen egészen Tiéd,
ha akarod, Te add vissza,
hogy beteljék szent Igéd.

Tavaszodik már az erdő,
harsány madárnóta szól,
és a zsenge, friss füvekkel
a roskatag hó alól
itt is, ott is szűzfehéren
kibúvik a hóvirág,
s csak én vagyok, ki nem sejti,
mit hoz ez a jó világ.
4736
Hespera - 2014. március 25. 11:01:54

Kedves Ica!
Köszönöm, hogy olvastad versemet és véleményezted is.
Jólesik.

Kedves Zelgitta!
Örömmel olvastam kedves hozzászólásod. Köszönöm szépen Neked is.

Hespera

4005
zelgitta - 2014. március 24. 16:17:18

Annyi okosat és szak-méltatást olvastam alant,hogy nem is tudom követni...engem csak elbüvöltél...

B.

3649
Oroszlan08 - 2014. március 23. 13:44:01

Kedves Mária!
Szépséges versed előtt meghajlok ámulattal Ritmusa, belső világa lenyűgözött.
Szeretettel gratulálok: Ica

4736
Hespera - 2014. március 23. 00:17:16

Kedves Zsermen!
Véleményed megtisztelő számomra.
Köszönöm szépen.
Hespera

4736
Hespera - 2014. március 21. 11:00:37

Kedves Viola!
Köszönöm szavaid. Örülök, hogy olvastad versem, s bár nehezen találtad a hozzászóláshoz a szavakat, végül mégis meglettek.

Kedves Mami!
Örülök, hogy itt jártál, és olvastál.
Köszönöm dicséreted és bíztatásod.

Kedves Péter!
Köszönöm véleményed és észrevételed.
Szívesen fogadom az építő kritikát is, el fogok gondolkodni azon, amit írtál a "minthákkal" kapcsolatban.

Kedves Márta!
Köszönöm, hogy olvastad versem, és köszönöm gratulációdat is.
Örülök szavaidnak.

Hespera

3920
lilapetunia - 2014. március 21. 08:58:13

Kedves Mária!
Igen, igen! Ez gyönyörü!
Vannak néha verssorok, melyek betelepednek az ember lelkébe, azt hiszem, így lesz ez ezzel a soraiddal is:
"Egy fatörzsnek döntve hátam
hallgatom a szél neszét,
mint a lélek tiszta csöndjén
átszüremlő szép zenét,"
Kívánom a hóvirágnak, legyen neki mindig jó a világ!
Szeretettel gratulálok,
Márta

3175
Morgen - 2014. március 21. 07:46:28

Jól fogott az 'érzésmúzsa tolla.
Igényesen rajzolt tájképe kikeletnek, léleknek.
Talán a "minthák" elhelyezése ami zavar kicsit. Smile

Grat!
Péter

2135
mami - 2014. március 21. 07:44:51

Kedves Hespera!

Jó! Jó! Jó! Nagyon jó! / Lehet ezt fokozni?/ Örömmel szívembe megyek tovább. Rose

Szeretettel: Jártó Róza

277
farkas viola - 2014. március 21. 06:27:09

Kedves Hespera!

Nehéz a gondolataimat írásra kényszeríteni, oly nagy adagban kaptam versed által szűzi tisztaságú, üde pillanatokat. Ez valóban Kegyelem. Köszönöm Neked.

Szeretettel kívánok további szép alkotást: Viola
RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.