Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.25. 15:30
Gratulálok, kedves Fényszóró Lány!

2019.05.25. 13:51
Köszönöm szépen! Még soha nem nyertem semmit versemmel! Smile

2019.05.25. 11:05
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.25. 10:43
Szép napot mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 4
Csaba, Firm76, ralyi, tn65
Cs. Nagy László: Nagyapám
Nagyapám

A tornácon tán még sohasem ült,
mert mindig annyi dolga volt,
hogy az est, sötéten eléje térdelt,
a hajnal már dolgos karjába karolt.

Csizmája fénylett, ha misére ment,
járása kemény volt, büszkén emberes.
Pedig sohasem volt úri legény,
szép paraszt ember volt, a bajsza deres.

Esténként kis gyertyánál olvasott,
és csodálta amit a könyvben talált.
Később már világított a villany is,
hol előtte petróleum-lámpa állt.

Nekünk mindig szívesen mesélt,
de nem mesét, hanem az életet.
Arról, hogy' élték túl a háborút,
boldogúlva, ahogy csak lehetett.

A kereszt alatt a penge sercegett,
az asztalon, mindig volt kenyér.
Kérges barázdái csak nőttek, naponta
s mégis puha volt az a két tenyér.

Ülhettünk Mellette a szekér bakon,
megfoghattuk a gyeplőt is néhanap.
Büszke volt két gyönyörű lovára,
pedig nem is volt parádés fogat.

Az ostorral mindig csak lágyan suhintott,
nem ütötte meg sohasem a két lovát.
Ha nehéz terhet húztak, leszállt a bakról,
nem terhelte rájuk emberes élete súlyát.

Aztán halkan, pont úgy ahogy élt,
szép csendben elment a kis öreg.
Nem állt meg Nélküle a világ,
de valahogy mégsem olyan kerek.
277
farkas viola - 2014. március 22. 15:16:50

Kedves Titus!

Megérintett versed, szép igaz történet olyan, amilyenben nekem soha nem volt részem. Távol voltam a nagyszülőktől, nem is ismertem őket.
A gyerekeknek kellenek ilyen történések, hogy legyen mire visszaemlékezni. Az én unokáimnak sem adatik meg a láthatásom, mert a gyűlölködő anyák saját tulajdonuknak tekintik a gyerekeiket.

Szeretettel gratulálok: Viola In Love

3681
gyongy - 2014. március 22. 06:45:16

Titus drága!
Engem is megérintett versed, megint, újra, felidézve az én kis saját versemet is ami nem ilyen szépséges, persze nem ez a lényeg, hanem a hasonló című versemben érzett mérhetelen tiszetelem Nagyapám iránt.
Ha megbocsátasz most ide beidézném, mintegy tiszteletként az amúgy is közeledő évfordulója alkalmából.
Ma már lenne mit javítani bőven rajta, de ilyennek íródott:

Nagyapám emlékére

Reménnyel nyílt a kórterem
de már csak ágya várt.
Ölelni jöttem félszegen
s búcsúszó sem volt már.
A némaság úgy ordított
s a béna fájdalom,
hideg fuvallat bénított
végig a hátamon.
Egy fáradt hang megszólított,
oly távolnak hatott,
szelíd békével mondta csak
és szinte suttogott.
- Nem szenvedett a kis öreg ,
békével távozott,
egy hosszú csend s néma űr
mit halkan itt hagyott.
Csak álltam, hosszú perceket
fülembe cseng szava,
bennem él az édes szó
és kósza dallama.
Május még alig haladt
s a nap úgy ragyogott,
de bennem ott, e perc alatt
valami megfagyott.
Szorgos volt és híven hitt
mindig csak dolgozott,
fáradtan, de békével
örökre távozott.
Szeretett volna élni még
és félte a halált,
mesélt ő jót és háborút
vagy épp mit kitalált.
Vágyta még a hűs akác
illatát szívni be,
sosem mulasztott egy imát
velünk a szívébe.
Tegnap még álma séta volt
e szép akác alatt,
de élte vége nyomdokán
csak fájó űr maradt.
Hatalmas mit alkotott,
a lelkekig hatolt,
végső perce végéig
ő CSAK EMBER volt.

Csodás napot kívánva, szeretettel: gyöngySmile

3920
lilapetunia - 2014. március 21. 21:13:50

Kedves László,
gyakran csak akkor értjük meg igazán, milyen szép emlékeink maradtak a gyerekkorunkból, mikor már magunk is megöregedtünk.
Szeretettel gratulálok,
Márta

3392
lambrozett - 2014. március 21. 20:48:43

Soraid visszaröpítettek engem is valahová régre...nagyon régre. Igaz, sok minden nem egyezik az emlékeink kapcsán, de...ahogy elmondod, a hangulat (petróleumlámpa pl.), az ízes jelzők és a kifényesített érzéshullámok...nekem nagyon jó volt olvasni. Szeretettel. Éva

4736
Hespera - 2014. március 20. 22:52:52

Kedves Titus56!
Ez a vers viszont nagyon kerek!
Méltó emlékállítás egy ilyen szép, dolgos emberi életet élő Embernek!
Figyeltem, szépek a rímek is, hol keresztrím, hol ölelkező rím.
Gratulálok nagyon versedhez!
Hespera

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.