Gyöngy: Falak között
Falak között

Megszéplett' lélekkel andalgok,
égbe nyúló, ódon, komor falak
között, csontomig hatol az áhítat.
Velőmben egyszerre lüktet fény
és koromsötét, oly' kietlenek, de
annyira áttetszők e falak. Vagy
talán csak a Hold szőtt körém
gyöngy-permetből fekete-fehér
álmokat? Néha, mint csapongó
gondolat, suhognak ólomsúlyú
szárnyaim, vagy mint kúszó lián
kapaszkodnak, s átszövik soha
sem volt ékes tollaim. Enyémek
a kövek sóhajai, mit körém emelt
létem minden egyes napja, éje.
Elmém rajtuk megpihen,
mint Holdon a fény reménye,
s minden sóhaj ledönti köröttem
tornyosuló könyörtelen bástyáim.
Lélegzek. Újra meg újra.
Lépésről lépésre egyre mélyülő,
tüdőt tágítóan kellemes sóhajok.
Ez, mi mindent jelent és átsegít -
hogyha kell - hitetlenségemnek
korlátain, melyeket tán' csak a
lélek emelt, mint múló Délibábot,
mégis annyira lélekbehatóan
örök feloldozást keresett e kín.
A falakon túl már virágba borult
a cseresznyefa minden ága.
3392
lambrozett - 2014. március 23. 14:39:05

Szeretettel, csodálattal olvastalak. Tényleg bűvkörödbe vontál. Jólesett. Smile Ölellek. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.