Cs. Nagy László: Csak káprázat
Csak káprázat

Nézd, csak káprázatok vannak,
valóság-látszatú ivadékai annak,
mi élő liánnal lassan körbefont,
arcokon látszat-mosoly osont,
marad a semmi, csak semmiségek,
sarakba taposott elképesztések,
szerelem-szagú hazug barátságok,
törpe-gondolatú majdnem-óriások,
látod, csak káprázatok vannak.

Nézd, csak káprázatok vannak,
vannak túlélők, akik belehalnak,
álmokat álmodó sanyarú álmok vannak,
függönyök nem állják útját a huzatnak,
kifordult sarkú káprázat-világok,
virágot hazudó majdnem-virágok,
ilyenek voltunk, majdnem-szerelem?
majdnem belefájduló majdnem-velem?
Látod, csak káprázatok vannak.

Nézd, már csak káprázatok vannak,
feltűnnek, majd lassú feledést hazudnak,
mégis belém-kápráztál szép-valóságosan,
majdnem-ölelésed bennem öleléssé fogan,
ébredés volt Veled a hajnali ébredés,
vágy volt a vágy, ölelve ölelkező az ölelés,
cirógatás, ha simítva borzoltam hajadat,
csók, ha csókkal suttogtam körbe a válladat,
látod, csak káprázata maradt mi volt, annak.

Nézd, csak szétolvadt semmik vannak,
lélekrezdülések fájdalommá csontosulnak,
álom-szirtekről holt holdak zuhannak,
már csak káprázó káprázatok vannak,
pedig virágom, virágodban volt virág,
világodban lett világ-életű a világ,
hol nem káprázata a valóság annak,
mi valaha Benned s bennem fogantak.
Látod, csak káprázó káprázatok maradtak.

Nézd, csak ezek maradtak!
3652
zina - 2014. április 10. 22:52:40

5*

Smile

4736
Hespera - 2014. március 28. 22:23:00

Kedves Titus!
Versed nagyon tetszik!
Szeretettel gratulálok!
Hespera

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.