Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Könnyek az esőben
Könnyek az esőben

Megnyílt az égi kapu
Lágyan esegetett
Lassan mosta ki szememből
Az ott maradt könnyeket.

Mert nem mertem elsírni előtted,
Csak hallgattam szavaid ahogy
Szíved megnyílt előttem,
Mint az imént az ég,
Úgy sórjázott ki lelkedből
A kimondatlan szavak sora,
Tehetetlenül hallgattam,
Ó, én ostoba.

Kétségek közt néztem vergődésed,
Mint egy nyitott könyv úgy
állt előttem életed.
Mondhattam volna nyugtatót,
De visszatartotta valami a szót.

Kétségbe esve álldogáltál,
Könnyeiddel ostromoltál,
A megoldás kulcsára vártál,
Mit nálam sem találtál,
S az esőben tovább sétáltál.
.
Itt hagyva velem a gondokat
A megoldatlan dolgokat
Az a jó,hogy most ennyire esik
Nem látják arcomon
A kétségbeesés könnyeit.

Kondoros, 2014.március.24.
4694
Rzsike - 2014. március 29. 13:33:29

Köszönöm.Smile

4694
Rzsike - 2014. március 28. 20:51:14

Erzsi kedves!
Azok jönnek mennek.
Ki gyermeket szült a világra,örök agódás minden napja.
Most nem sírok.Örülök,ha tetszett.
Szeretett köszönöm soraid.Rzsike

4622
Simon Erzsi - 2014. március 28. 15:02:07

Kedves Rzsike!
Remélem, hogy fölszáradtak már könnyeid, hiszen írod,
hogy a viharsarokban, szikrázó napsütés van.
Nagyon szép a versed, olyan megható, hogy én is sírok!!!
Szeretettel üdvözöllek. Erzsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.