Cs. Nagy László: Egy torpanásnyi idő
Egy torpanásnyi idő

Ha az idő, egy torpanásnyit megállna,
talán magába fúlna az ordas gondolat.
Könnyülne az élet sors-nehéz válla
s a kimondatlan, átölelné a kimondottakat.

Talán még maradnának a ma végén,
fényeknek feszülő remény-holnapok.
Álmok vigadnának a nap vöröslő vérén
és könnytelenül ígérnének a hajnalok.

Kortyolnánk önfeledten az élet-pohárból
s bár néha az íz szánkban oly fanyar,
a semmi, mi mögöttünk lángolva lángol,
múlna, s az emlék-hamu mindent betakar.

Talán feledni tudnánk a lopott kincseket,
és templomot emelnénk, olyan lélek-valót.
A megtorpant idővel hajtanánk újra térdet,
és magunknak dúdolnánk békés altatót.
3681
gyongy - 2014. április 03. 07:00:08

Kedves Titus!

Mint mindig, ez is lelked legmélyéből fakadó nemes gondolat-sor. Szeretném ezt a torpanásnyi időt én is a magaménak tudni. Nem tudom mit is fűzzek ehhez még, de ismét lenyűgöztél, ismét érzések halmazát indítottad lelkemben, igaz eléggé vegyesen, de ez takarja a valóság igazát. Köszönet, hogy olvashattalak.
Mindig szeretettel: gyöngySmile
Legyen szép napod!Rose

4736
Hespera - 2014. április 02. 00:01:28

Kedves Titus!
Gratulálok remek alkotásodhoz!
Hespera

3439
titus56 - 2014. április 01. 09:21:14

Kedves Zsermen!

Valójában három pontot képzeltem oda eredetileg, valamiért ott kicsit, "torpanásnyit" megállítva a gondolatot, de a Te olvasatod is teljesen helyén való, nyelvtanilag pláne, csak nehezen találom a magam eszközeit, amik hitelesen átadhatnák a pillanatnyi elképzelésemet. Örömmel vettek "kivesézésedet", mint mindig.

titus56

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.