Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Böbinek/Egy szomorú nap történése után
Böbinek/Egy szomorú nap történése után

Ma egyedül alszom el
Vélni hallom sóhajod
Ágyadhoz sétálok
Ott senkit sem találok
Szememből könny csorog
Hogy reggel még voltál
Délutánra itt hagytál
Most kihalt a szobád
A csend hangodért kiállt
Végig simítom ágyadat
Magamhoz ölelem párnádat
És jönnek az emlékek
Az együtt töltött hosszú évek
Feledhetetlenné tettek Téged
S hogyan tovább még nem tudom
Súgd fülembe,ha majd elalszom

Kondoros 2014. március 25.
4694
Rzsike - 2014. április 02. 22:05:20

Kedves Hespera!
Köszönöm szépen.Egy kedvesismerős édesanyja távozott.Neki írtam.Szerette volna,ha az egyházi temetésen ezzel búcsúztassák,ill bevegyék a búcsúztatóban,de nem lehetett.Nem baj.a lényeg,hogy neki és Neked is tetszett.
Köszönöm.Rzsike.

4736
Hespera - 2014. április 02. 10:57:35

Kedves Rzsike!
Versed szép, egy elbúcsúzás szomorúságát tárja az olvasó elé.
Valaki elment, valaki hiányzik.
Mindig annak nehezebb, aki marad.
Versedhez és érzéseid költői megfogalmazásához gratulálok!
Hespera

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.