Kedves Márta, Dávid és Katalinka!

Köszönöm szépen értékes hozzászólásaitokat, kritikai megjegyzéseiteket.
Hegyfok? Igen, ezt is tovább kell gondolnom.

Hálás vagyok minden észrevételért és jobbító megjegyzésért.

Hespera

Igen, Katalin, a csalogány (Nachtigall) adott volt, és ő egyben a fülemile is...

Mégis csak "a csalogány dalára" passzol jobban az utolsó sor jelentése, mert a "miközben csalogányok énekelnek", az korrekt németséggel bizony hosszabb lett volna 7 szótagnál...
És az a tavaszi köd fenn a hegyen bizonyosan fátyolos, de hogy ilyen időben ezeknek a madaraknak valóban kedvük van énekelni? Japán messze van, ott minden lehetséges, hát még a költői emelkedettség szárnyán... A hegyfok többnyire csupasz szikla, ahol nemigen vannak fák, már pedig ez a madár inkább a fás környezetet kedveli. A hegyen viszont bőven lehet virágzó, tán éppen cseresznyefákból...
Hát, ezt kiveséztük...

Kedves Mária,

én is jónak érzem a címadást, s nemcsak a "nyilvántartás" megkönnyítése miatt, de az persze igaz, hogy ezzel olyat teszünk hozzá, ami az eredetiben nincs benne.

Nem érzem úgy, hogy a csalogány dala is a magányból fakadna, azonkívül helyesebbnek érzem az elsö változat hegyét, mint a hegyfokot.

Kérlek, az én változatomnál lévö válaszomat is nézd meg.

Szeretettel gratulálok,
Márta

Kedves Dávid!

Köszönöm hozzászólásod és észrevételeid.

Hiszen tudod, engem a rímfaragás hívott be ebbe a játékba, ezért kísérletezem rímes változatokkal.
Márta és Te remek, aligha felülmúlható fordításokat készítetek, amelyek precízek, szöveghűek, kifejezők.

Igen, tudatosan törekszem a címadásra. Részben ezzel hangsúlyt teszek valamire, ami szerintem az öt sor lényege; részben kiegészítés is lehet, ami nincs benne a szövegben. Így pl. a földrajzi helyszín itt is, később is.

Én magyar olvasókra gondolok.

Számomra a hegy, a folyó, a vízesés stb. fontos, a nevesítés elég, ha jelzésképpen megjelenik, pl. egy alcímben.

Nekem személy szerint az első fordítás tűnik pontosabbnak, a második tényleg amiatt született meg, hogy a madárfajta megnevezésre kerüljön.

Én úgy érzékeltem, hogy a magány, az elhagyatottság az a mozzanat, amely összeköti a ködben, tavasszal lehulló virágokat és a hegyen felhangzó csalogánydalt.
Ezért tettem erre a hangsúlyt.

Hespera

Kedves Mária!

A Tatsuta-hegyet te a címben szerepeltetted, így is jó!
Azért a tankáknak a német verzió szerint sincs címük,
én ezért nem is adok nekik. Mindkét változatod rímesre
írtad, ami nehezebb, de méltánylandó. Ügyesen variáltad a tartalmat, mindegyik változatban minden maradéktalanul benne van, de kicsit más helyen, mint az eredetiben. Nekem ezúttal a 2. verziód tetszett jobban, abban a madár is nevesítve van...

Üdvözlettel: Dávid