Botos Ferenc: KEMOTERÁPIA (2014. április)
KEMOTERÁPIA

először a tücskök
hallgatnak el
majd a madarak
korbácsként marnak
a táj húsába
az országutak
harsogó méregként
ömlik a zaj
a roncsolt anyag
pórusaiban szerteszét
hajszolt álmú gyermek
izzadó beteg
sorsos testére borul
az éj szennyes leple
a Kálvária - domb
dübörgő motorok közt
csak egy pillanat
barázdát rajzol
Krisztus arcára
az olaj korma
a hajnal kínja
ablaküvegen rezeg
dróthátú ég
könnyezik savas esőt
a temető felett
itt élünk hát
fogyó sejtjeinkből
tűnő reménnyel
és kedvvel
Isten felsebzett kezéből
kihulló, elrabolt csenddel
2603
orkutya - 2014. május 31. 16:08:46

Kedves Feri!
Ha Rólad szól a vers, mielőbbi javulást, ha másról írtál, gratulációm az intuíciódért.
Tisztelettel: Tibor

2135
mami - 2014. április 15. 10:05:33

Kedves Ferenc!

Annyira megrázó és közeli emlékeket feltépők a soraid.
Minden jót, erőt, kitartást.

Szeretettel: Jártó Róza

4736
Hespera - 2014. április 15. 00:25:19

Szép, szomorú vers.
A kemoterápiát meg kell próbálni túlélni.
Valamiképpen.
Sok erőt és kegyelmet kívánva:
Hespera

4005
zelgitta - 2014. április 04. 22:12:39

Megrâzó,csontig hatoló,a sokk,reménytelenség,kilâtâstalansâg
lehangoló helyzetjelentése.

A legjobbakat kívánom:
B.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.