Cs. Nagy László: Betyárének
Betyárének

Homlokunkra billoggal ül a szegénység.
Nekünk szuronyon játszott a napsugár.
Naponta ágyra járt hozzánk az éhség
és deresre feszült felénk a látóhatár.

Szikkadt rögökben sírt a ritka mag,
kalászt a forrongó indulat hozott.
Sors-bogáncs szaggatta bő gatyánkat,
s a messzi puszta élni nem hagyott.

Kocsmák sivár zajában alszunk
és zsandáros neszekre ébredünk.
Fénylő-habosra hajtjuk jó lovunk
a fokost simítja kérges kezünk.

A bitó vár ránk s nem menyecske,
az árulás kitépi elvadult szívünk.
De szabadon feszül ingünk a szelekre
és ez szabadság lesz majd a végzetünk.
4736
Hespera - 2014. április 08. 19:19:07

Kedves Titus!
Mostanában alig volt időm, emiatt csak most értem ide, hogy olvassam versed.
Tetszik a témaválasztásod és a versmegformálásod.
Nekem is Rózsa Sándor jutott mindjárt eszembe.
Gratulálok részleteiben is kidolgozott versedhez!
Hespera

3392
lambrozett - 2014. április 05. 13:44:10

Betyár-ikonok képe derengett fel, s egy Jancsó-film sodrásában éreztem magam. Smile Mindent összevetve: hű és láttató képekkel adtad vissza ezt az időszakot. Szívesen olvastam. Üdv. Éva

3300
kandracs roza - 2014. április 04. 17:01:57

Lászlóm..igazi világot "festettél" meg.Gratulálok Rózsád

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.