Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Széllé váltam

Széllé váltam

Gondolatban széllé váltam
Nagy vihart kavartam a világban
Felkorbácsoltam a tenger vizét
Kicsavartam a fák gyökerét
Zúdítottam haragom hegyekre
a fellegeket jól összekeverve
Eső zuhatagot küldtem a földre

Szél szárnyaimon megpihenvén
Üldögélek egy felhőcskén
Lenézek a tengerre
Hajóroncsok ezer szerte
A fák könnyezve búcsúznak
Emberek romok közt kutatnak
Az ég felé mutogatnak

Ökölbe szorítják kezüket
Arcukról sugárzik a gyűlölet
Mit tettünk mi ellened ?
Válaszolj,te szörnyeteg.!

Szél szárnyaim elernyednek
Haragom is lassan enged
Üzenek még fentről egyet
A bóbiskoló embereknek
Halihó Ti lentiek
csapjatok Ti is egy kis szelet!
Olyan jó kiengedni a haragot
még ha a világot össze is zavarod

Kondoros .2014.december
4694
Rzsike - 2014. április 22. 18:03:00

Drága Hespera!
Gonosz nem lennék,de jó volt eljátszani a gondolattal, amit tesznek velünk és nem csak gondolatban.Az én gondolataim csak szavak itt,de mások olyan vihart kavarnak a családok életében,hogy fel ér egy természeti katasztrófával.
A dátum véletlen.
Köszönöm,hogy olvastál.
Üdv.Rzsike

4736
Hespera - 2014. április 22. 12:12:17

Kedves Rzsike!
Egyetértek a gondolattal: ki kell engednünk a feszültséget magunkból, bár nem biztos, hogy vihart kavarva.
Ennek ellenére versed képszerűsége nagyon tetszik. Tetszik, hogy megengedted magadnak a vihart és a következmények szemlélését.
Meglepett a vers végén található dátum, mintha ezt előre dátumoztad volna az év végére!
Örülök, hogy olvashattalak.
Hespera

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.