Kui Janos: Elvágyódás
Elvágyódás

Gondterhelten indult el otthonról,
életében sok jutott a gondból,
a kis faluból városra indult,
ahogy óhajtotta, úgy alakult.

Sok szerpentint győzött le az útja,
mert erős volt az elvágyódása,
csak most tudja, miért harcolt érte,
tanult a lurkó, s érzi: megérte.

Nehéz út kövei szóltak hozzá,
biztatták, és odafigyeltek rá,
csiszolódott, alakult az élet,
mint víz sodrában, azok a kövek.

Virágok nyílottak ablakában,
madarak énekeltek hálásan,
virágok, mezők erős illata
hívta, várta vissza a faluba.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.