Tóthné Földesi Ilona: Ünnep
Ünnep

Vörös stigmát éget arcomra
a friss böjti szél hajnala.
Üres szívembe néha visszatér
oly kevés ami felhőtlen öröm.
Felkelő nap előtt térdepel
szívemben minden keserű perc.
Imáimban az ünnep megkopott.
Miért kell bűnhődni szüntelen?
Sötét pillangói az ünnepnek
erőszakosan rám telepednek.
Bosszúból összekarmol az idő,
pingál ráncokat, mint piros tojásra
festenek gyermeki ártatlan kezek.
Ábrándjaim széles szalaggal
lobognak, mint egykor hajamban.
Voltam én is álom minden éjjel.
Voltam ünnepe a szerelemnek,
amikor émelygő hízelgést csöpögtetve
kétségek között, lebegtem ég és föld felett.
Az ünnepeket meg kellett értenem.
3649
Oroszlan08 - 2014. április 23. 20:32:30

Kedves Ronika!
Nagyon örülök neked, hogy olvastad a verset.
Szeretettel láttalak: Ica

3649
Oroszlan08 - 2014. április 23. 20:30:47

Kedves Zsermen!

Megtisztelő a figyelmed és nagyon szépen köszönöm a gratulációdat. Remélem, ha olvasod tetszik a befejezése is ( itt alant )
Szeretettel üdvözöllek: Ica

3649
Oroszlan08 - 2014. április 23. 20:25:08

Kedves Gabi!
Sajnálom, hogy mindig később javítgatok a verseimen.
Mivel jött az ünnep és a hangulat, így íródott meg ez a vers.
Mikor idehoztam már éreztem, hogy a vége nem az igazi.
Így javítottam az utolsó öt soron:
...
Voltam szerelmes álmok megmentője,
amikor émelygő hízelgést csöpögtetve
kétségek között lebegtem ég és föld felett.
Hétköznapoknak is voltam ünnepe
látszatra, eltévelyedett álarc mögött
tükrömben kinevettem saját magam,
de az ünnepet megóvtam a pillanatnak.

Elnézést kérek mindenkitől aki olvasta.
Pedig jól tudom érlelni kell a verset, sokszor napokig, vagy még tovább is.

Köszönöm szeretettel: Ica

1984
Gabriella 36 - 2014. április 23. 13:45:08

Annyira szeretem ahogy írsz, bár most kicsit fájdalmasabb gondolatokat találtam.
Képeid elgondolkodtatnak. Szeretettel gratulálok! Gabi

3649
Oroszlan08 - 2014. április 22. 11:52:29

Kedves Mária!

Örömmel tölt el, hogy versem által belelátsz a lelkembe is.
Köszönöm a figyelmed!
Szeretettel: Ica

4736
Hespera - 2014. április 22. 11:27:15

Kedves Ica!
Versed elgondolkodtató.
Egyszerre érzek benne vallásos mozzanatokat, mint stigma, nagyböjti szél, üres szív, térdeplés stb., és emberi szomorúságot, mely az eltelt szép időt, ifjúságot, gyermekkori ünnepeket sajnálja, hogy elmúltak. És a jelent is fanyar szomorúsággal mutatja versed.
Nekem a következő két sor tetszik legjobban:
"Ábrándjaim széles szalaggal
lobognak, mint egykor hajamban."
Ebben a két sorban tömören van benne a múlt és a jelen, a széles szalag metafora gyönyörűen összekapcsolja a két idősíkot.
Szeretettel:
Hespera

3649
Oroszlan08 - 2014. április 22. 11:18:45

Kedves Viola!
Szerencsére nem egyedül töltöttem az ünnepeket.
Ilyenkor egy kicsit elgondolkodik az ember az ünnepek felett. A vallás és a valóság között vajon mi a különbség? Bizonyosságot nem találunk.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel üdvözöllek: Ica

277
farkas viola - 2014. április 22. 05:56:38

Kedves Ilona!
El kell gondolkozni verseden. Én is hasonlóképpen érzek. Az ünnep csak gyerekként jelentett valamit, részesei voltunk a szokásoknak. Egyedül? Szomorúsággal telik.
Szeretettel: Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.