Kiss Gabriella: Valahol az út szélén (2014. május)
Valahol az út szélén

Valahol ott álltam én
az út szélén, pitypangok és
margaréták között,
a szépség a szívemet fogta.
Vállamra telepedett a világnak
rettentő vágya, s én majd’
meghasadtam édes terhe alatt,
míg messze a távolban figyeltem,
ahogy a buzgó Teremtő konokul,
lázasan kokettál a természettel.
Arra messze, a távolban hullott
a felhők könnye, a Mennyet
hozták le a Földre, s bátor,
szelíd jegenyéken dobolt békét az
eső. Illatos szél hozzájuk hajolt,
tarka híreket súgott a világról
kis levélereknek. Mosolyomat
felkapta könnyedén a szél,
és belefújta szemembe. Aztán
oldalba bökött a felismerés, hogy én
itt állok valahol az út szélén,
pitypangok és margaréták között,
s boldog vagyok, amíg az Isten sír.

2014. március 22.
4774
ambrozia - 2014. június 09. 18:02:08

kedves Edit, nagyon örülök, hogy érezhető ez másnak is, hogy tetszett..köszönöm a kedves szavaidat, az elismerést! Smile

4774
ambrozia - 2014. június 09. 17:58:55

köszönöm neked is, kedves Hespera, hogy jöttél, olvastál, és véleményeztél!

4774
ambrozia - 2014. június 09. 17:57:23

nagyon szép elemzést adtál a versemről és a benne rejlő érzésekről, arról a bizonyos képzeletről.. nem vitatkozom Smile
kicsit megkésve, de köszönöm a figyelmedet, Zsermen!

4736
Hespera - 2014. május 12. 23:13:28

Kedves Gabi!
Szép képeket írtál le versedben.
A keretes szerkesztés is tetszik.
Hespera

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.