Kui Janos: Kihallgattak a levelek
Kihallgattak a levelek

Falevelek, épek, zöldek,
kiülnek az ág hegyére,
lassan lombbá sűrűsödnek,
a nap tüzétől védenek.

Itt ülök a vén fa alatt,
én is hozzá öregedtem,
megnyugtatnak az emlékek,
amelyeket újraélek.

Visszavisznek szüleimhez,
ők neveltek, és szerettek,
locsogott a patakocska,
jaj, vajon ma mit mondana?

Elégedett lenne velem,
s ráhajolna a vállamra?
Üzenem most innen neki,
kertünkre ne ömöljön ki!

De ő olyan csendes, kedves,
veszélyt soha nem okozott,
papírhajóimat vitte,
eljutottak a tengerbe.

Kanyarog, folyik csendesen,
áradni nem akar soha,
hangjai úgy szólnak hozzám,
mintha ott ülnék a partján.

Esteledik, itt hagy a nap,
kibújhatok az árnyékból,
a levelek csak susognak,
és jó éjszakát kívánnak.
4346
Lucifer - 2014. május 14. 07:38:45

Kedves Zsermen,igencsak örvendek,hogy ilyen jó hatással van rád ez a versem is,mert az én további próbálkozásaimat is jó irányba tereli.Alá kell húznom,hogy a rímhasználatom nagyon is tudatos,azt is figyelemfelkeltőnek szántam.

Fogadd baráti jókívánságaimat:
kisjankó

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.