Tóth János: Reménytelenül (2014. június)
Reménytelenül

halkan lábujjhegyen surrant ki a remény
alvó szívem ajtaját résnyire hagyta
hideg szökött be és szemet szúró fény
s a szép álom a padlóra zuhanva
lett szilánkos szüntelen fájó valóság
rongyos ruhában dideregve nézett rám a jóság

a vágyam már elgyengült kicsiny madárka
ki rabként neki száll az ablaküvegnek
míg végül földre zuhan törött szárnya
már nem vitorlája a szeleknek
gyógyítanám ha a remény visszajönne
de érzem én nélküle szeretlek majd mindörökre
4932
liliom54 - 2014. július 29. 18:47:23

Gyönyörű vers!
Örömmel olvastalak.
Szívből gratulálok!
Üdv. Ági Smile

3441
janus - 2014. július 28. 11:21:27

Sziasztok!

Nagyon köszönöm! Smile

Üdv.

Janus

3872
M Laurens - 2014. július 27. 22:05:29

Őszinte szívvel gratulálok remek versedhez!
/ Miklós /

2135
mami - 2014. június 30. 01:58:21

Kedves Janus!

Nagyon, nagyon, nagyon... Örömmel olvastam! /nem először/

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

3652
zina - 2014. június 29. 11:21:00

Nem először vagyok itt, tegnap erre szavaztam, és ma gondoltam, megírom Wink

3441
janus - 2014. június 29. 10:31:04

Sziasztok!

Köszönöm, hogy itt voltatok!

Üdv.

Janus

3681
gyongy - 2014. június 02. 21:33:00

Valóban szép! Gratulálok! gyöngy

4736
Hespera - 2014. június 02. 14:00:31

Szép.
Hespera

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.