Tóthné Földesi Ilona: Félelem
Félelem

Láttam az éjt letérdepelni
küszöböm elé.
Láttam az árnyát remegni
a szobám falán.

Mivé fakult a régi zsoltár,
hová szóródtak lapjai?
Templomi csendben
sem tudok imádkozni.

Nem félek, mégis
kételyek kócolnak.
Selymes az est,
csillagok a Hold
köré telepednek.
Lüktet az árnyék,
és vele a fény,
életre kel a gond.

Benzingőz vonaglik.
A magányos fákra
savas eső hull.
Madarak a magasban
csillagok szemével látnak.
Vonszolom magamat
végig a városon.

Felébredek,
múlik a félelem.
Az árny visszahúzódik
a sötét éjszakába.
4694
Rzsike - 2014. június 06. 22:22:11

"Lüktet az árnyék,
és vele a fény,
életre kel a gond."

Sokszor.Rose
Hogy ne legyen így egy virágszálat küldök.

3649
Oroszlan08 - 2014. június 06. 17:04:42

Köszönöm kedves Erzsi, hogy olvastad a versem és a kedves gratulációdat.
Szeretettel üdvözöllek: Ica

4622
Simon Erzsi - 2014. június 06. 14:00:01

Kedves Ilonka!
Nagyon szép verset írtál a félelmekről, sötétről, ébredésről.
Úgy éreztem magam, mint kiskoromban, ha mesét hallgatunk, és féltünk a gonosz boszorkánytól,óriástól.
S micsoda megnyugvás, ha a világosban, tisztán látunk.
Szeretettel gratulálok. Erzsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.