Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Angyalkám az életünknek ez a sorja...
Angyalkám az életünknek ez a sorja...

Mentem volna ,de maradtam,
fájó gondolatokkal útra kelni,
úgy hogy el sem búcsúztam?
Bőröndömet kicsomagolva,
a temető irányába indultam,
hol még megtaláltam,de már
nem láthattam,csak azt a
kattogást mi rejtette ,azt
hallhattam.
Órákig ültem szemben a padon,
szememet nem tudtam levenni,
csak néztem be a rácsos ablakon.
Fülemet bedugtam,hogy ne halljam
azt a nagy kattogást
Így őrület,ahogy van ez az egész világ,
gondolkodtam hangosan.
Egy piros rózsa szál tőlem ,neked
A kis padon most bedugott
fülekkel veled beszélgetek.
Kizártam a külvilágot,s vártam
azt a pillanatot,hogy leülsz mellém
hogy érezlek,ezt most nem tetted meg
tudom még fáradt vagy ilyet nem kérhetek
De majd egyszer,idő múlásával tudom,hogy
leülsz mellém a kispadra,s azt mondod.....
angyalkám az életünknek ez a sorja.....!

Kondoros.2014.június.12.
4694
Rzsike - 2014. június 15. 13:47:03

Nagynénikém,kedves megszólítása.Köszönöm hogy olvastad,Gabi. Heart.Rzsike.

1984
Gabriella 36 - 2014. június 15. 09:17:07

Beleremegett a szívem. "angyalkám az életünknek ez a sorja.....!" De szépen mondta.

Szeretettel gratulálok! Gabi

4694
Rzsike - 2014. június 13. 20:00:22

Köszönöm Hespera.Heart

4736
Hespera - 2014. június 12. 22:19:51

Szép és megindító gondolatok.
Együttérzéssel olvastam.
Hespera

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.