Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Mert féltem az életem nagy kincseit


Mert féltem az életem nagy kincseit

Te gyönyörű csillagos ég
Csodásan mutatod az est szépségét
Gyakran bámullak esténként
De amit keresek, nem találom még én
Naponta megküzdök veled
Hátha ma, ma adsz egy jelet
Mutatnád:: amit keresel , ott arra leled
Miért nem teszed ezt nekem meg
Gondolataimmal átszeltem a lehetetlent
Mögötted egy új világot építettem
Nem mertem arra gondolni,hogy nem létezik
Hisz nem tűnhetnek el csak úgy szeretteink
Tőled vártam te csillagos éjszaka
Talán bepillantást adsz egy pillanatra
Mert kell ,hogy legyen egy másik világ
Talán pokol,vagy maga a mennyország
Úgy szeretném hinni,hogy létezik
Mert féltem az életem nagy kincseit
Ezért kutatom árgus szemekkel éjjelente
Hogy megnyugodjak még életembe
Hogy majd mindég vigyázni fogják valakik
Ha nekem az erőmből ez már nem telik
És boldogan találnak majd egymásra
Nem lesznek ott magányosak soha
Kérlek mutasd meg , te csendes éjszaka

Kondoros.2014.június.14
4694
Rzsike - 2014. június 25. 22:38:41

Köszönöm Ica.Egyre jobban féltjük Őket.Heart

3649
Oroszlan08 - 2014. június 19. 12:17:11

Kedves Erzsike!
Szeretettel olvastam aggódásod a szeretteidért. Felmerül mindannyiunkban, mi lesz, ha már nem leszünk?
A hit a fontos, hogy hinni tudjunk a szeretetben, hogy itt adjunk meg mindent, amíg lehet.
Öleléssel: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.