Antal Zsolt: Árnyjáték
- Nyomtatás
- 2014. jún. 19.
- Versek 2014
- 720 megnyitás
- 6 hozzászólás
Árnyjáték
Fény, egy halványan derengő magányos látomás,
mely szürkére festi a székek vöröslő kárpitját.
Nyikorgó padlón hajlongó sötét, suta árnyak,
lengén burkolóznak földig érő ruhának.
Dohos leheletű öltözőkben feszítő színjátszó műbabák,
hajaiknak színe, s java sem tapintott ultraviolát.
Az ajtón "zárva" tábla díszeleg,
bent pedig megöli magányát, szépen csendben a csend.
Buick áll meg féktelen a bejárat peremén, amolyan hatvannyolcas féle,
két fekete öltöny száll ki, géppuskával kezében.
Tűsarok koppan az utca túloldalán,
vörösben ringó csípőjéhez, illik a titkos talány.
Tüzelő ajkak közt parázsló cigaretta,
lehelet tapad a nedves útra, s rúzsfoltos nyakakra.
Vérben úszik a dermedten gőzölgő járda,
villany oltás van, ki marad s ki megy ma maszkabálba.
Kitárul az ajtó és a hisztisen sikoltó tömeg,
tapsviharban tör ki, nincs is senki odabent.
Szürkébe öltözött sziluett száll a páholyból lefelé,
penge villan hátában, pont a kellős közepén.
Rothadó vigyor ül ki minden épeszű testre,
hullaszag kékellik az örökre vége szakadt estre.
Nevetésben hörgő, gyilkos, gyötrő falat,
rivalgásban tört ki, az árnyjáték alatt.
Fény, egy halványan derengő magányos látomás,
mely szürkére festi a székek vöröslő kárpitját.
Nyikorgó padlón hajlongó sötét, suta árnyak,
lengén burkolóznak földig érő ruhának.
Dohos leheletű öltözőkben feszítő színjátszó műbabák,
hajaiknak színe, s java sem tapintott ultraviolát.
Az ajtón "zárva" tábla díszeleg,
bent pedig megöli magányát, szépen csendben a csend.
Buick áll meg féktelen a bejárat peremén, amolyan hatvannyolcas féle,
két fekete öltöny száll ki, géppuskával kezében.
Tűsarok koppan az utca túloldalán,
vörösben ringó csípőjéhez, illik a titkos talány.
Tüzelő ajkak közt parázsló cigaretta,
lehelet tapad a nedves útra, s rúzsfoltos nyakakra.
Vérben úszik a dermedten gőzölgő járda,
villany oltás van, ki marad s ki megy ma maszkabálba.
Kitárul az ajtó és a hisztisen sikoltó tömeg,
tapsviharban tör ki, nincs is senki odabent.
Szürkébe öltözött sziluett száll a páholyból lefelé,
penge villan hátában, pont a kellős közepén.
Rothadó vigyor ül ki minden épeszű testre,
hullaszag kékellik az örökre vége szakadt estre.
Nevetésben hörgő, gyilkos, gyötrő falat,
rivalgásban tört ki, az árnyjáték alatt.
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Ildikó!

Valamiért éreztem, hogy rá kell néznem a réggebben feltett írásaimra, és igazam lett!
Ja, és elárultad magad: ,,Versedet olvasva a novelláid hangulatát éreztem".
Köszönöm látogatásod!
Üdv: Zsolt
Kedves Zsolt !
Versedet olvasva a novelláid hangulatát éreztem, elindul egy történet, a befejezés pedig velőtrázó (akár sikoly).
Üdv: Ildi
Elhalmoztál, kedves M_Laurens!
Mindkét kezdeményezésemhez kifejtetted véleményedet, észrevételeidet amit nagyon köszönök. egyáltalán nem írok verseket, nem is szándékozom igazán, csakis a mondanivaló miatt teszem néha. Köszönöm!
Üdv: Zs
Kedves Zsolt!
Csak megerősíteni tudom, amit Zsermen barátunk leírt.
Ha egy viszonylag kötött rímképlet és strófaszerkezet mellett állunk ki, akkor ésszerű annak formavilágát és azok törvényszerűségeit betartani.
-
A magyar költészetben mára már a Balassi strófa is nehézkesnek tűnik a maga 19 szótagos hosszával.
Ám ne feledjük, hogy a Balassi strófák sorainál a sorokat 6-6-7 szótagra bontva, szigorú belső rímszerkezetet találunk. Ez a te versedben nem áll fenn.
A :"Buick áll meg féktelen a bejárat peremén, amolyan hatvannyolcas féle," sorod, a maga huszonhármas szótagszámával pedig szinte példa nélküli. Én úgy gondolom ésszerűbb lenne a strófákat a jelenlegi páros rímek helyett, félrímesre tördelni.
-
A fentebbi sorral még egy gond van, ami leginkább grammatikai jellegű. Talán érthetőbb, ha betördelve jelenítem meg:
"Buick áll meg féktelen a bejárat peremén,
- amolyan hatvannyolcas féle - "
Tudni illik ez alapvetően egy közbevetés amit az olvasó és az előadó számára is ésszerű jeleznünk.
-
És , hogy ne lehessen a rossz-hír hozóját megfeszíteni, ezért jót is tudok mondani. A tartalom egészen kiváló és egyedi , mind a szófordulatokat, mind pedig a cselekményét tekintve. Én ugyan nem pontozok, de úgy gondolom egy tömörebb forma jót tenne a versnek, és pergőbbé válhatna. DE !! ez csak a magánvéleményem, ami nem kötelez semmire senkit.
Baráti és szerzői tisztelettel: Miklós
Kedves Hespera!
Örülök a borzongásodnak!
Köszönöm az olvasást és a hsz- t is!
Üdv: Zsolt
Félelmetes lett az árnyjáték vége. Beleborzongtam, ahogy olvastam.
De mindenképpen tetszik sejtelmessége, a furcsa árnyképek megjelenítése. Képszerű, elképzelhető nagyon is.
Hespera