Bieber Mária: Emlékezés
Emlékezés

Beleléptem a tengerbe:
múltunk tengerébe,
s égre hullámzott a felszín
tajtékcsipkés kéke.

Lépegettem, s szívem alján,
mint a homokszemcsék,
fölkavargott milliomnyi
kimondatlan emlék.

Régóta nem gondoltam Rád,
úgy csináltam színleg,
mintha elfeledtem volna
ezt is, azt is, mindent.

Féltem a hullámverésbe
beleállni régtől,
s finoman kisimogatni
sok gyűrött emlékből

szemed körül a megannyi
nevető kis ráncot,
féltem újra elengedni
biztos szorításod.

Féltem, magam elveszítem
újra szerelmeddel,
féltem, hogy a rossz én voltam,
s kitudódik egyszer;

vagy, hogy Téged bántalak majd
gondolatban, némán,
s haragudnál, hogyha tudnád,
hogy ma sincs más témám.

Most már tudom, hogy jó voltam,
s Te sem lettél rosszabb,
tökéletlenségeink, lásd,
megbocsájthatóak.

Beleléptem a tengerbe,
erős hullámzásba,
sok év óta most először,
de nem utoljára.

S léptem nyomán, szívem alján,
mint a homokszemcsék,
lassan újrarendeződött
milliomnyi emlék.

Rákospalota, 2014. ápr. 3. csütörtök
4736
Hespera - 2014. június 25. 22:48:31

Kedves Lambrozett Éva!
Köszönöm, hogy itt jártál, olvastál, és leírtad véleményedet.
Köszönöm az utolsó versszakra vonatkozó elismerő soraid.
A "milliónyi"-ban igazad lehet, csak nekem nem ez jutott eszembe.
Még ízlelgetem így is.
Hespera

3392
lambrozett - 2014. június 25. 18:26:42

Szívesen merültem bele emlékeid tengerébe. Smile Igaz, én "csak" a felszínen maradtam, míg Te teljesen átadtad magad a gondolatoknak, melyek igen sodróak, átélhetőek. Az utolsó versszak - véleményem szerint - remekül sikerült úgy tartalmilag, mint formailag -, teljes mértékben azonosulni tudok vele. (nem tudom, hogy van-e "milliomnyi" - bár tudom, hogy használjuk -, de milliónyi biztosanSmile ) Szeretettel. Éva

4736
Hespera - 2014. június 24. 21:47:49

Kedves Zsermen!
Köszönöm szépen részletes értékelésed, építő véleményed.
Örömmel olvastam.

Kedves Éva!
Köszönöm szépen látogatásod, olvasásod és kedves véleményed.
Igen, lassan elrendeződnek a dolgok. Előbb-utóbb.

Üdvözlettel mindkettőtök felé:
Hespera

1748
Ligeti Eva - 2014. június 24. 20:05:20

Kedves Mária!
Felsóhajtottam a végén,hogy mégis csak rendeződnek benned a dolgok.
"tökéletlenségeink, lásd,
megbocsájthatóak"
Bizony sokszor azt gondoljuk, nem hibázhatunk, pedig dehogynem...
Versed ritmusa hullámzó vízként ringatott Smile
Örömmel olvastalak Smile Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.