Cs. Nagy László: Elveszett jövő

Elveszett jövő

Néha még én is szépeket álmodok,
hogy a hajamon csillognak a fények.
Aztán belém mar, hogy szomjas vagyok,
hát nem látjátok, Ti kik mellettem éltek?

Engem is megálmodtak, én is úgy születtem,
anyám egy jövő-csillagot vajúdott velem.
Bár nem lengett körbe fennkölt szellem,
bennem is felragyogott lassan az értelem.

Nekem nem jutott, csak műanyag pohár,
de a lelkem szomjasabb mint a szám.
A zsíros kenyér fölött mindig dong bogár,
de mamó nekem is azt mondja: kis-unokám.

Hát nézz rám, tudnál-e engem szeretni,
ha fürtöm nem volna kócos és megmosdanék?
Tudtad-e, hogy mily nehéz elfeledni,
ha a sparhelten üresen áll minden fazék.

Néha még én is szépeket álmodok,
és álmaimban mindig felkiált a lényeg.
Lehetnek csodák és béke-szőtt korok,
de mindig „az a szegény, aki a legszegényebb!”
4694
Rzsike - 2014. június 26. 23:04:10

Az bizony.Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.