H. Gábor Erzsébet: Dalolt a szél (2014. július)
Dalolt a szél

Nem volt ott senki, már csak én.
A parton sok, sok nyárfa állt,
az ég, a föld, a nyárra várt,
ölelt a csend, és bújt a fény.

Szürke volt minden, fújt a szél,
repkedve rítt egy kis madár,
mint ki fészkére nem talál,
s otthont keresni útra kél.

Kifosztott szívem megfagyott;
üresen kongott gling, galang -
szomorún bongó kisharang,
dallama mélyen benn lakott,

minthogyha lenne égi hang.
S elém repült egy hógalamb -
levelet hozott rőtaranyt,
benne regélt egy régi lant.

Nem volt ott senki, már csak én;
s a nyár, egy percre arra járt
lobogva, mint a fáklyaláng.
S dalolt a szél, míg gyúlt a fény…

2014.06.26.
1748
Ligeti Eva - 2014. július 03. 09:46:45

Kedves Zsike!

Dallamossága végighullámzik...
Tetszenek a rövid rímeid Smile a vers formája, a zenéje.
Tiéd a szavazatom Smile
Gratulálok!
Szeretettel: Éva

3681
gyongy - 2014. július 03. 06:51:35

Gyönyörű!!!!!!!!!!!!Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.