Kui Janos: Nyári emlék
Nyári emlék

Tűzött a nap,
délhez közeledtünk,
megállt az idő,
semmit nem tehettünk.
Én még apró gyermek voltam,
vízhordó kisfiú,
pihenni nem tudtam,
közel volt a kút,
friss vízért mentem.
Igyekeztem vissza,
a korsóm nehéz volt,
letettem, és üldöztem
egy kis-disznót.
Úgy eltűnt a lombos fák közt,
jó ideje nem láttam,
fordultam, de Uramisten,
korsómat nem találtam.
Az aratók összeszidtak,
szomjasan nem dolgoztak,
a friss viz nem volt messzire,
mentem, és vigyáztam:
korsóm el ne veszítsem.
2135
mami - 2014. július 27. 21:58:09

Kedves Kisjankó!

Kedves a versed. Kedves az emlék és bizony nem is idegen. Nekem is szinte mindig munkával telt a nyaram. Igaz én sem éreztem "tehernek" hisz ez abban az időben természetes volt, hogy a gyermekeknek is dolgozniuk kellett. És ugyan ki az a gyermek aki nem találja meg az játszás örömét bármilyen körülmény között.

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.