Tóthné Földesi Ilona: A fal
A fal

Arctalan szellemet idéz
a nyári hideglelés.
Elkéstem, foglya lettem
a beirdalt félelemnek.
Reményt dajkáltak valaha a falak,
fehérsége alatt, most lerogy a vakolat.
Az enyészet rettegve pihen.
Szárazra facsart panaszt
szór az emlékezet.
Úszóhártyákon ágaskodik
falakon a színes krétarajz,
a téglák morognak alatta,
háborog a kékes éjszaka.
Ablak előtt talpig fehérben
ring a riadt cseresznyefa.
Álom helyett éber állapot.
Telefirkált a hüllő-hideg idő,
beleborzong a tétova jövő.
524
BogIcu - 2014. július 25. 08:17:54

Kedves Ica!

Én is tudom, miért íródott a vers, elolvastam a kommentet az "Örökre" címűnél. S bár az is nagyon tetszett, ez mélyebb hatást gyakorolt rám.
Gyönyörű, igazi költői vers.

Gratulálok nagy szeretettel: IcuRose

4694
Rzsike - 2014. július 25. 08:09:19

A tétova jövő,a múlt falai között.
Hozzám ez jutott el....,és szépen.Értem.
Rose

2135
mami - 2014. július 25. 07:48:40

Icukám!
Még jövök, de most ennyire telik a lelkemnek, főleg így, hogy tudom miért íródott!Rose
/mami/

4622
Simon Erzsi - 2014. július 25. 07:30:27

Kedves Ica!

Nagy szeretettel olvastam, félelemmel teli soraidat.Nagyon szép. Azért reménykedjünk, jönnek még szép idők is!
Szeretettel gondolok Rád. Erzsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.