Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Göröngyök
Göröngyök

Nem tudom miért teszed
Miért nem érzed,hogy
Ez az út sehová nem vezet
A göröngyöket
Magadnak rakod ki
Egyszer majd nem tudod át ugrani
Mondhatod,könnyű most okosnak lenni
Volt mikor Te is kusza utakon jártál
Nem hallottam meg hiába kiabáltál
Most vissza jönnek a pofonok
Érzem milyen ha én kapok
Menekülnék minden elől
Bújnák az ideges,feszült arcok elől
Már nem bírom látni az évődést
Naponta érezni a vergődést
Már tanácsot sem tudok adni
Magamba roskadva sorokat írni
Mert észre kell venned ez nem te vagy
Arcodon a gond von mély ráncokat
Naponta várom,hogy jobb legyen
Hogy az arcodon mosoly legyen
Tudok e még várni türelmesen
Vagy magamba sírok csendesen
Ne zavarjak vele senkit sem.

Kondoros.2014.július.23.
4694
Rzsike - 2014. október 19. 20:17:20

Köszönöm Viola.Heart

277
farkas viola - 2014. augusztus 02. 07:13:27

Kedves Rzsike!
Szenvedést érezni, látni másokon, vigasztalni? Nem könnyű!
Kívánom, hogy szebb és jobb legyen minden.
Szeretettel: ViolaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.