Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Antal Zsolt: Árnyjáték 2. (utolsó felvonás) (2014. szeptember)
Árnyjáték 2. (utolsó felvonás)

Hamarosan éjfélt üt a sötét torony rendje,
az előadásra vár ki él, s ki volt már eltemetve.
Oszlopok állnak romokban, magányos sorban,
láttak már szülni kutyát vértől nedves hóban.
Denevérek csüngnek éhesen a vízköpők peremén,
mint lámpások hajdan, karácsony ünnepén.
Bűzös sártól ragadó bőrű hitvány alak,
tolakodva nyomul, botlik, s nem ritkán szakad.
– Volt miért küzdeni! – ordítja némán,
bejutva az ajtón, taposták egy téglán.
Visítva, kacagva özönlik be a sereg,
nyílik az ajtó dupla szárnya:
– Tessék, csak lassan, egymást ne öljük meg!
Vigyorogva támaszkodik a pénztáros,
néhány foga, keze és feje hiányos.
Lehelete nem taszít el senki lelket,
hisz ők, az antik játékra jegyet leltek.
Mikor helyét mindenki megleli,
a műsort konferanszié vezeti.
Némaságtól hangos a függöny, s minden,
az utolsó felvonás kezdődik innen.
Nyikorogva sóhajt fel egy szék karfája,
felpuffadt súlytól fullasztja asztmája.
Vöröslő kárpit a falakon bíborrá váltott,
recsegő porondon csüggedő bábok, s álnok.
Matt fényben tűnik fel hat piros lepel,
rojtos ruhájuk foszlányokban hever.
Nem sejti senki mi rejlik alattuk,
zörgő csontok, s kriptából jött hantjuk.
Fátyolos arcokba rejtett ájtatos vigyor,
ki tudja miért él, hol és mikor.
Egynek közülük nem rest a teste,
fegyvert rántva szánja - bánja,
– magányát háta mögé vágva –,
tüzel egyszer, kétszer, majd harmadjára látja,
hogy a színpadi arának vízszintes a párja.
Most bíborból árnyallik vörösbe a cirádás anyag,
hullámzó függönyből, csak hamuba sült por marad.
Bódult füttyögéstől hangzik a publikum szele,
tombolva ordítja erejét, a tenyerek szelleme.
Hirtelen csendesül e szörnyű látomás,
a páholyból sincs költői, szólító szájalás.
Egyszerre szusszan a bomló tüdők lelke,
Jeges párában úszik a terem szegmense.
Ócska kádnak lefolyóján izzadó zuhatag,
vérrel festő csiborok közt, mocsár és hulla-szag.
Egy alak nyúlik el könyöklőn a kádnak szélén,
feje vigyorog lábai közt, egy szál lévén.
Kocsányon lógó szemeit szálka szúrja,
rothadó állkapcsával tépi újra és újra.
Zajt hall kintről, egy árny megy el mellette,
agyával emeli kalapját, sikítva s nevetve.
Éjfélt cseng egy rozsdától mart vekker,
mely korhadt öltöző asztaláról kelt fel.
Minden néző hallgatag tükrével néz szembe,
ki nem látja meg magát, az énjét elfeledte.
Sziluettek csüngnek, csak úgy gazdájukon lógva,
vállukat átölelve, a hörgőn hívó szóra.
Fagyos szertárban álló meztelen babák,
parókájuk fedi le, hegedűjük dalát.
Hangtalanul csendül fel odébb egy szonáta,
– A gyilkos köztünk van! – sírja egy apáca.
– Nem él már sokáig ő sem! –
Kéz nyugszik nyakán fojtón, s kesztyűsen.
Puha ajkak közt cigaretta lángja lobban,
a vöröslő szépség szemei nem égnek már jobban.
Keresztbe tett lábainak végén tűsarkú cipellő,
hangtalanul illan parfümje, mint illatos erdő - felhő.
Reszkető combjának vadító villanása,
tekintetet vonz, kinek van lyuk, min lássa.
Halott mind, kiben él a csöppnyi remény,
a színpad fölött bújik meg, egy rusnyán romlott görény.
Hisztérikus rohamra indul a torz tömeg,
a gúnyos vigyortól bűzlő lelkeket menti meg.
Véresen szivárgó tócsáktól alig - alig nedves,
a porond, a nézőtér és minden ami kedves.
Tamtam dobot üt kinek szíve még szakad,
a fényekben tündöklő árnyjáték alatt.
3860
Riba Ildiko - 2014. szeptember 27. 23:20:18

Kedves Zsolt !

Talán azért mert reális, és vizuális típusú hölgy, s szeret a lakás biztonságában borzongani.

Megjegyzem elég balladás a vers stílusa, és hangvétele.

Üdv: ildi

4690
antalzsolt - 2014. szeptember 27. 18:55:28

Kedves Ildikó!

Örülök tetszésednek! Képzeld, a feleségem kedvence e vers. Smile

Köszönöm!

Üdv, Zsolt

3860
Riba Ildiko - 2014. szeptember 27. 16:53:04

Borzongtam, míg olvastam, láttam a öreg színházban a sok jól szituált hullát. Ki szereplő, ki néző. De így, vagy úgy a sorsát nem kerülheti el. Mint a zombi népség, zombi társadalom, nem akarom... Smile
Mindenképpen tetszik a versed. Smile

4690
antalzsolt - 2014. szeptember 20. 09:50:32

Kedves Rzsike!

Néha csak azt látja a szerző, hogy megnyitásai szaporodnak,
- Ő annak is örül -, hát még akkor, ha szólnak is hozzá.
Köszönöm látogatásod!

Üdv, Zsolt

4694
Rzsike - 2014. szeptember 19. 19:56:14

"Halott mind, kiben él a csöppnyi remény,
a színpad fölött bújik meg, egy rusnyán romlott görény."

Amint látom mindenki más alapján elemezgeti,ezt a remek művet.

Rzsike

4690
antalzsolt - 2014. szeptember 08. 08:21:12

Kedves Janna!

Örömmel tölt el visszatérésed. Smile

Nem szándékozom senki figyelmét felhívni sem sorokra, sem sorpárokra,
hiszen mindenkinek saját dolga megfejteni, felfigyelni, megérteni.

Megtisztelő a figyelmed, köszönöm!

Üdv: Zsolt

4465
Janna - 2014. szeptember 08. 07:35:26

"Hirtelen csendesül e szörnyű látomás,..."
Visszatérve -a sorokon átfutva- ez a sor ragyogott fel.
Innen már "elemezgetve" olvasom tovább.
Üdv: Janna

4690
antalzsolt - 2014. szeptember 03. 19:22:26

Kedves Hespera!

Ha képeim látszanak, annak örülök.
Annak meg külön, hogy Téged megtaláltak.

Köszönöm látogatásod és véleményed!

Üdv: Zsolt

4736
Hespera - 2014. szeptember 03. 16:29:46

Kedves Zsolt!
Végigolvastam, próbáltam figyelni a gyorsan egymást váltó képsorokra, rímes megoldásokra. Úgy találom, vannak benne igényesen eltalált rímpárok, amelyekre felkaptam fejem.
Összességében nyomasztó, megborzongató hangulatot érzékeltem versedben. Nemcsak utolsó felvonás, világvégi hangulat is. Nézni, elképzelni is rémísztő.
Ha ezt a látomást kívántad érzékeltetni, sikerült.
Hespera

4690
antalzsolt - 2014. szeptember 03. 11:49:12

Kedves Janna!

Köszönöm az olvasást!

Kedves Vadvirág47!

Megtiszteltél beleolvasásoddal, köszönöm!

Üdv: Zsolt

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.