Bieber Mária: Falak között (2014. szeptember)
Falak között

Falak között, ahogy élek, jaj, úgy vagyok
nap nap után, mintha volnék élő halott:
szívem dobban, moccan kezem, de valami
föltámadás-szerű létforma az, ami
lelkemből úgy hiányzik még, űr van belül,
és meglehet, hogy ez végül belekerül
egy végigélt életútba; s a kincseket
miket pormivoltomban föl sem ismerek,

talán majd egy más szemszögből és magasabb
pontról nézve megláthatom. És a falak,
mint magam is, átlényegülnek, úgy lehet,
és metamorfózisunkban a szeretet
lesz az egyedüli mértékegység, amit
nem kérdőjelezhet meg semmifajta hit.
Az életünket keretező négy falat
pedig egyszer, valamikor felváltja hat:

egy fadoboz oldalai. A fedele,
ha ránk csukódik, nincs út, csak a mélybe le;
mert írva van: „Porból lettünk, porrá leszünk.”
És ismertté lesz, amit még nem ismerünk:
színről színre látni fogjuk a nagy csodát,
az egyetlenegy valóságot odaát,
akár hisszük, akár tagadjuk így vagy úgy,
ott mindenképpen majd rácsodálkozhatunk.

És, hogy a ládika falai, mind a hat
és testünk is a talajlakó bogarak
meg férgek terüljasztalkáján fő fogás
lehetne, s végül földdel keverten szokás
és törvény szerint bomolhatna éltető
humusszá, amely fát, virágot nevelő;
mondom: hogy ez megeshetne, még azelőtt
láthatjuk a fényes, virágos mezőt,

megjárva a sötét lélekalagutat:
nyílva nyílik a tudat alatti tudat:
s mint kétszárnyú kapu, kitárul a világ,
s mi mind, mint ég és föld közé szorult diák,
érzékelni tanuljuk majd a végtelent,
amit az Isten körénk és belénk teremt;
s leszünk kerekre táguló lélekszemek,
s a látvány felülmúl minden képzeletet.

S hogy a határtalanságot kibírja majd
a lélek, a készület ideje ma tart
még: ez a falak közötti rablétezés:
alattam padló, köröttem az oly kevés
képpel díszes falak, és fölöttem plafon,
s koporsófám rejti tán még zöld vadon.
Falak között, ahogy élek, már úgy vagyok,
hogy naponta többször is föltámadhatok.

Rákospalota, 2014. ápr. 27. vasárnap
4736
Hespera - 2014. szeptember 22. 11:46:55

Kedves Szusi!
Örülök, hogy olvastad versem. Egyetértek Veled abban, hogy a földi életünket annyi szépséggel és jósággal kell megtöltenünk, amennyivel csak tudjuk!
Köszönöm hozzászólásod.

Kedves Miklós!
Örömmel olvastam véleményed, s személyes élettapasztalatod megosztását.
Megtiszteltetésnek veszem, hogy néhány sort idéztél versemből.
Én is azt gondolom, oka van annak, hogy meddig is tart ez az élet.

Kedves Ica!
Köszönöm szépen olvasásodat és kedves hozzászólásodat.
Örülök, ha elgondolkodtattak soraim.

Mindnyájatoknak nagy-nagy köszönet azért, hogy itt jártatok!

Hespera

3649
Oroszlan08 - 2014. szeptember 20. 23:55:26

Gondolkodásra késztető versedet érdeklődéssel olvastam kedves Mária.
Remek alkotásodhoz szeretettel gratulálok: Ica

3872
M Laurens - 2014. szeptember 20. 21:30:34

"S hogy a határtalanságot kibírja majd
a lélek, a készület ideje ma tart
még: ez a falak közötti rablétezés:
[...]
Falak között, ahogy élek, már úgy vagyok,
hogy naponta többször is föltámadhatok."
--
Ilyenkor érzem azt, hogy kár lett volna kihagynom ezt a verset is. Olyan kérdést feszegetsz, amire részben sem tudjuk a választ, és talán nem is biztos, hogy valójában akarjuk. Én magam (eddig) háromszor tértem vissza, és a küszöbnél tovább nem jutottam. Habár nem volt bennem félelem, pusztán a kíváncsiság, de bizton állíthatom, hogy akik haladékot kaptak, azt okkal kapták. Azóta megtanultam élvezni a levegő ízét, és a nyugalom csendjét...
Gratulálok nagyszerű versedhez!
/ Miklós /

2274
szusi - 2014. szeptember 20. 11:47:21

Ez a téma sokunkat foglalkoztat, de hogy mi van odaát azt senki sem tudja biztosan, így hát, ezt az itt töltött időt kéne annyi széppel kitölteni amennyivel csak lehet.

4736
Hespera - 2014. szeptember 08. 23:08:34

Köszönöm szépen, kedves Zsermen, értékes és részletező elemzésed.
Egyszerűen arra gondoltam a test és lélek kapcsán, hogy miután a test meghal, időre van szüksége ahhoz, hogy az enyészetté váljon. A lélek viszont azonnal kitör, kiszabadul a testből, mindjárt (nincs elég fogalmunk az idő kifejezésére) átlépi azt a határt, amely a végtelen felé visz, és a színről színre látáshoz vezet. Ezért írom, hogy még azelőtt, mivel ez a halál pillanata után következik valamennyivel, legalábbis a klinikai halál állapotából visszatérők vallomásai erről szólnak.

Még egyszer köszönöm, hogy itt jártál.
Hespera

4736
Hespera - 2014. szeptember 05. 19:57:44

Kedves Vadvirág!
Köszönöm, hogy ismét itt jártál, végigolvastad versem, és felemelően szép kommentet írtál róla.
Örömmel és hálás szívvel olvastam.
Hespera

3933
vadvirag47 - 2014. szeptember 05. 14:00:03

Kedves Mária!
A te falaid, rugalmasak, égre nyílók, szellősek, az egész világ látszik kapujából. Szépség, öröm, kétkedés, irigység, bánat, tudás, hatalom, szeretet, mind beáramlik rajta, de a tiszta lélek leheletétől megtisztulva, vagy még jobban feltöltődve, a jóságtól átszíneződve távoznak, és végzik előírt dolgukat a világban.
A szépség, és jóság megéneklése, az elmúlás tényének elfogadtatása, s az ezt követő írói szárnyalás, olyan régiókba emel minden teremtett lelket - köztük téged is - amik mindig győztesen, megtisztulva, mások számára is erőt, kitartást kölcsönözve emelkednek a magasba, és onnan leszállva elfoglalják méltó helyüket a kitárt, szépségre, tudásra váró szívekben.
Nagyon tetszett írásod, sokat veszítettem volna, ha nem olvasom végig. Gratulálok. Vadvirág

4736
Hespera - 2014. szeptember 03. 16:35:05

Kedves Mamuszka!
Köszönöm olvasásod és azt, hogy elgondolkodtál az olvasottakon.

Kedves Vadvirág!
Megtisztel, ha visszatérsz, és végigolvasod majd. Remélem, nem bánod meg.

Hespera

3933
vadvirag47 - 2014. szeptember 03. 10:14:02

Úgy látszik eleve fáradt vagyok, mert a hosszú lélegzetű versekhez ma végképp nincs türelmem...majd visszatérek Hozzád Mária, mert érdekes olvasmánynak ígérkezik versed, ez az elolvasott sorokból kitűnik. Vadvirág

3177
mamuszka - 2014. szeptember 03. 09:23:36

Elgondolkodtató írás.
A falak egész életünkben megmaradnak.
Biztonságot is jelentenek, nem csak rabságot.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.