Szente B. Levente: Elveszett mozdulatok (2014. szeptember)
Elveszett mozdulatok

estére
a csillagok
beköltöznek az ablakon

vágy-álom-ágy áll közted s köztem
könyvek között
feszületként
körénk-közénk
helyükben
nevünk
ég aranybarnán
tűz feketén
már
szelíd vaddá nőtt
zöldellő mezők
csipkés hegyormok foga
tép

az ember
aztán álmai híján magába roskad
elfeledett vagy elveszett mozdulatok sorára jut
lelke sötétbe merül
oda honnan visszatérni
hát ki tudja
ha kezed nem nyújtod -
lehet-e még

vajon
mi lehet tisztább
ajkad-e vagy csókod
öleléseddel
megmutathatod -
hányszor
de hányszor elgondolod
4736
Hespera - 2014. szeptember 07. 00:04:13

Különös ízű és hangulatú ez a vers. A sorok is szabálytalanok. A képek gondolkodásra sarkallók.
Nekem az indítás tetszik a legjobban.
Hespera

3933
vadvirag47 - 2014. szeptember 05. 11:14:35

Érdekes felépítésű, sokszor saját gondolataid boncolgatásába belevesző verssorok. Amiről írsz, az sokunk kérdése, érzése, mindenképp közös rossz, vagy jó élmény, ami vékony fonállal összeköt minket.
Soraidnak van értéke, hangulata. Kicsit "dresszírozni" kell a mondanivalót, megszelídíteni az esztelen vágtát.Erősen hiszem, hogy jobb - bár ez sem rossz - költemények is kerülnek még ki tollad alól.
Szívesen olvastalak. Vadvirág

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.