Móritz Mátyás: A téboly felelete
A téboly felelete

Ki felejthetné azt a szeptemberi napot,
mikor minden a józan ész ellen szólott;
az ördög szertelen hangján felkacagott,
és ellene minket akkor semmi sem óvott.

A tornyokkal együtt az ég is tüzet fogott,
még a vér is meghült az embermilliókban;
akkor a nappali fény is megkásásodott,
én is csak úgy bámultam tétlenül és szótlan.

A felszínre tört minden pokolbéli sereg,
lepergett az Úrról minden egyes imádság;
a sok megrázó kép most is előttem pereg,
hogy a világra a kínszenvedést kiáltsák.

Amelyben volt majdnem háromezer áldozat,
amióta a földön megváltozott minden;
mikor véres lett a hatalmas mennyboltozat,
amióta vérrög gyűlik az ereinkben.

Amióta a hitetlen is imát mormol,
mikor a magasban megrendültek a mennyek;
és az ördög alakja sejlett ki a porból,
minden látvány riasztó volt akkor a szemnek.

Hogy mi következik, -tudomásul se vettük,
nem akartuk elhinni amit a szemünk lát;
az arcunkat inkább könnyek közé temettük,
hogy ne is lássuk ezt a kénköves gyehennát.

Kifordult akkor a pokloknak szörnyű gyomra,
amitől visszarettent volna még Dante is;
amikor Amerikát úgy döntötték romba,
minden válasz és szó hiányzó volt és hamis.

Mindezzel nem képes semmi versenyre kelni,
mikor százezer liter kerozin lángra lobbant;
még most is oly nehéz mindezt megénekelni,
mert a látvány most is a torkomnál szorongat.

Ilyen földi poklot ki sem lehet találni,
ameddig úgy éltünk mi, ahogy nekünk tetszett;
de azon a napon megtörtént az akármi,
ami valamennyiünket halálra sebzett.

Ma is sokan hordozzák a tragédia sebét,
akik gyászolóként fogukat csikorgatják;
mióta megtudtuk a téboly feleletét,
mióta már az emlékhelyet is átadták.

Azóta csupán bennünk léteznek a romok,
mikor Manhattan egy izzó pokolként festett;
mikor rászabadultak a szörnyű démonok,
mikor a lehetetlen is lehetséges lett.

Mikor a repülő, épületekbe szárnyal,
onnan, ahol nem teremnek fényes csillagok;
mikor eggyé vált minden fény a sötét árnnyal,
hogy ne feledjük a vérpadra induló napot.

Azóta Bin Laden is mélyen fekszik, -holtan,
de mikor nyugodhat már meg a sok üldözött;
akik máig ott fuldokolnak a bús pokolban,
a kénszagú, és a torkot maró lángok között.

Ugyan mikor fog lecsillapulni a vad láz,
az ember mikor szerzi vissza józan eszét;
újabb felelősök után még meddig szaglász,
és meddig halljuk még a tankok görgő neszét?...
1593
MT - 2017. szeptember 30. 20:12:52

Sajnos az ember ilyen természet. Mindig talál okot a háborúra, gonosztettek elkövetésére.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.